Századok – 1952

Szemlék - Kossuth Lajos Összes Munkái. XI. kötet. Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen. 1847/48. (ism. Békay Vilmos) 806

808 SZEMLE A név- és tárgymutató — nagyobb terjedelmű, különösen forráskiadványjellegű művek használhatóságának egyik legfontosabb kelléke —, valamint a tartalomjegyzék alapos, gondos munkára vall. Minden lényeges címszót megtalálunk. Jó lett volna azonban — a kötet terjedelme korlátainak némi kitágításával — a személynevek és egy-két szavas meghatározás mellé még néhány életrajzi adatot is kitenni (valahogy úgy, mint a Szikra-kiadványoknál szokott lenni). Sajnálattal kell megállapítanunk végül a példaszerű gondossággal elkészített kötet néhány szépséghibáját, nevezetesen a sajtóhibákat, amelyek még itt-ott benne maradtak, különösen a jegyzetekben, valamint a név- és tárgymutatóban. Igaz, hogy nem találtunk benne értelemzavaró sajtóhibát sehol. 4. Végül, de nem utoljára szólnunk kell magáról a bevezető tanulmányról. Minden forrásközlő kötetnek legfontosabb része ez, hiszen az olvasók nagyrósze csak ezt olvassa el elejótől-végig s ez hivatott arra, hogy az egész kötet tanulságait összefoglalja. A kötet hat .lm is terjedelméhez képest kicsiny, alig nyolcvan oldalnyi bevezetőtanulmányt írt В irta. Előadása általában világos, szabatos, a kérdéseket jól fogja meg, az egész az anyag széleskörű ismeretére enged következtetni. Helyesen világít rá az utolsó rendi országgyűlés kora magyar társadalmának alapvető jellemző vonásaira. Jól értékeli az árutermelő s polgárosodó birtokos nemosség helyzetét ós törekvéseit. Érzékelteti, sajnos nagyon szűkszavúan, az európai politikai viszonyokat s az európai áramlatok magyarországi hatását. Helyesen emeli ki az 1846-os galíciai parasztfelkelés, az olaszországi szabadságmozgalmak, végül az 1848. évi párizsi és bécsi forradalmak jelentőségét az ellenzék taktikája szempontjából. Megemlíti a köznemesi ellenzék szövetségeseit, néhány mágnást, a még gyenge, de erősödő burzsoáziát s a Kossuth politikája számára egyre nagyobb jelentőségre szert tevő népet. A kérdés kezeléséből látható, hogy Barta igyekszik a marxizmus-leninizmus módszerét alkalmazni s hogy ehhez főleg Révai József alapvető Kossuth-tanulmányából merít szempontokat. A társadalmi viszonyok rövid elemzése után a bevezető tanulmány az események ismertetésére szorítkozik, mindvégig ragaszkodva magához a tárgyhoz s kerülve a merészebb kombinációkat. Mindezek alapján az olvasóban az az érzés támad, hogy Barta, aki egyébként a kötetben egész sor részletkérdést dönt el igen alapos tárgyismerete segítségével, szövegelemzéssel és egészséges, józan judiciummal, inkább forráskiadványszerkesztői, mint kombináló történetírói hajlamról tesz tanúságot. Az Országgyűlési Tudósító első három kötetének Századok-beli ismertetője azt vetette Barta szemére, hogy jegyzeteiben »csak regisztráló, de nem bíráló megjegyzéseket ad« s egyébként is hajlik az objektivizmusra. Nos, úgy véljük, hogy Barta az itt tárgyalt munkájában e téren is jelentős fejlődést mutat. Tárgyát határozottan pártosan kezeli. A magyar fíiggetlenség és haladás ügyének hátráltatóit, mint Apponyi kancellár vagy Földváry pesti alispán személyét keményen bírálja s egyes bíráló megjegyzések alkalmazásán kívül erre vall az a törekvése is, hogy bemutassa népünknek a »másik oldal«, a reakció működését is (számos kancelláriai aktában Apponyi mesterkedéseit stb.). De jó lett volna, ha a kötetben szereplő aulikusok későbbi hazaáruló szerepére utal, mint pl. Babarczy Antal, Szécsen Antal, Zichy Ferenc esetében. Összegezve megáll pit ható, hogy Bari a Is! ván gondos és jó munkát végzett. Ennek eredményeképpen a kiadványkötetet azok közé a művek közé sorozhatjuk, amelyek méltók mind a Társulathoz, mint Kossuth emlékéhez. BÉLAY VII.MOB