Századok – 1952

Tanulmányok - Tarle; J. V.: Mihail Illarionovics Kutuzov; a hadvezér és diplomata - 778

800 J. V. TA RLE szolgálta, és szeptember 20-án már teljesen biztosítva volt Tarutyinoban minden ellenséges bekerítéssel szemben. És nemcsak Napoleoq nem tudta, de még francia és német történetírói sem, hogy Kutuzov már jóval azelőtt átgondolta a stratégiai bekerítés jelentőségét és az ellene való védekezést, mielőtt még Krasznaja Pahrába, majd Tarutvinoba vivő zseniális, oldalra való lekanyarodását végrehajtotta volna. Kutuzov alapos meggondolás következtében választotta meg a borogyinoi hadállást, minél nagyobb távolságra Moszkvától. Ezáltal biztosította elvonulása sikerét a Murat-t, valamint elővédjét, sőt Napoleon egész hadseregét megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy seregeit átkarolhassák. Kutuzovnak, mint hadvezérnek, egyik legjellemzőbb vonása, hogy mindig gondoskodott először is a tartalékokról, másodszor pedig a hadsereg ellátásának biztosításáról. Lehetőség szerint mind:

g azon volt, hogy messzire el ne szakadjon a tartalékoktól vagy a hadtáptól. Ez természetesen meglassította a hadsereg mozgását, de Napoleon példáján látta, hogyha a hadsereg gyors előnyomulása hoz is átmeneti sikereket, de a tartalékoktól és az ellátási bázisoktól való elszakadás előbb-utóbb végzetes következményekkel jár. Kutuzov a kraszniji csata után, 1812 novemberében, De Puibusque hadifogoly tiszttel folytatott beszélgetése során kategorikusan kijelentette, hogy Napoleon azzal vitte romlásba hadseregét, hogy 1812 augusztusában nem állt meg Szmolenszkben. Természetesen ez nem azt jelenti, mintha Napoleon később nem szenvedett volna amúgyis végleges vereséget, de ez a vereség nem lett volna olyan megsemmisítő. Ebből világosan láthatjuk, milyen alaposan átgondolt mindent. És itt mellesleg meg kell említenünk Kutuzovnak még egy értékes adottságát. Kutuzov kitűnően ismerte ellenfsle gondolkodási képességének és jellemének fő sajátságait, akár a viddini Mulla pasáról, akár Izmail bejről, vagy a nagyvezírről, akár Muratról vagy Napoleonról volt is szó. Mikor De Puibusque-nek azt mondta, hogy Napoleon vesztét az okozta, hogy nem állt meg Szmolenszknél, ugyanakkor határozottan hozzáfűzte, hogy az, aki azt várta volna Napoleontól, hogy Szmolenszkben augusztusban megálljon, nem ismerte Napoleont : »Elgondolásaiban nem volt helye semmi olyannak, ami időt, körültekintést és részletekre kiterjedő gondoskodást kívánt«.23 A lényeg abban rejlik, hogy Kutuzov tisztánlátó, elfogulatlan, átható tekintete jól látta az ellenfélnek mind erős, mind gyenge oldalait, Napoleon viszont nemcsak lebecsülte, hanem egyáltalán meg sem látta az öreg tábornagy sokoldalú és óriási elmebeli képességeit és kiváló politikai és stratégiai tehetségét. Kutuzov Napoleon Oroszország elleni háborúját bolond hóbortnak, őrültségnek tartotta. Kutuzov 1812 novemberében mondott szavai mint egy végső ítélet visszhangzottak a francia tiszt fülében : »Miután Szmolenszket elhagyja, sem lovasságot, sem tüzérséget nem tud velem szembeállítani«.8

4 Kutuzov egyéniségének egyik legnagyszerűbb és legszerencsésebb tulajdonsága, hogy sosem érezte magát csak ütközetet vívó hadvezérnek, vagy csak tárgyalásokat folytató diplomatának, vagy csak felelős állami tisztet betöltő embernek — egy-egy nagy vidék kormányzójának. Amikor a XVIII. század 23 Lettres sur la guerre de Russie 1812 . . . par L. V. de Puibusque; A Paris, 1817, 171. 1. Kutuzov szavai: »Tout ce qui demande du temps, de ménagements et des soins de détail ne peut trouver place dans ses desseins«. 21 U. o. 165. 1. : »En partant de Smolensk, vous ne pouviez plus m'opposer ni cavalerie, ni artillerie«. Kutuzov itt természetesen az 1812 novemberi Szmolenszkről szól.