Századok – 1952

Tanulmányok - Tarle; J. V.: Mihail Illarionovics Kutuzov; a hadvezér és diplomata - 778

MIHAIL ILLARIONOVICS KUTUZOV, A HADVEZÉR ÉS DIPLOMATA 797 Kutuzovnak nyilván az volt a véleménye, hogy egy, a francia birodalomban kitörő belső forradalom ( ha ez egyáltalában lehetséges lett volna) gyorsabb és már ezért is kívánatosabb mód a háború főcéljának elérésére — Napoleon uralmának megdöntésére — mint a végleges katonai győzelem. De éppen mert tudta, hogy ez az álom elérhetetlen, ezért feltétlen szükségesnek tartotta a háború folytatását egészen a veszedelmes ellenfél végleges leterítéséig. Kutuzov csak azt akarta, hogy azok a nemzetek — amelyeknek felszabadítását az orosz hadsereg elkezdte — maguk is tevékenyen részt vegyenek a járomból való kiszabadításukban. Kutuzov, mint a hadsereg legfőbb parancsnoka, azok közé a hadvezérek közé tartozott, akik óriási jelentőséget tulajdonítanak a tartalékok idejekorán való megszervezésének és beletörődött a késedelembe vagy halasztásba, lemondott az elindított, sőt a már kivívott sikerek kiaknázásáról is, ha tudta, hogy nincs elég tartalék a háta mögött. Sohasem hajhászta a külső hatáskeresést. Mikor 1811-ben olyan ragyogó győzelmet aratott Ruszcsulcnál a törökökön, azonnal elvonult Ruszcsuk alól, mert ezt bonyolult stratégiai és diplomáciai elgondolása így kívánta. Ilyen szempontból egyáltalán nem hasonlított olyan hadvezérekhez, mint pl. XII. Károly, akit vezérkarának minden értelmes embere — Gillencrock, vagy gróf Piper, sőt még Renschild is — többízben próbált meggyőzni arról, hogy helyes lenne a Dnyeperhez, vagy a Dnyeperen túlra visszavonulni, de aki semmi áron sem volt hajlandó ezt a mentőlépést végrehajtani, nehogy Európában azt mondják, hogy ő már nem előretör — mint eddig mindig — hanem visszavonul. Nem hasonlított Kutuzov Napoleonra sem, aki szintén többízben hajtott végre igen kockázatos hadműveleteket becsvágyból és hiúságból. Kutuzov minden nyilatkozata és, ami még föhtosabb, minden tette mind g arra irányult, hogy a hadvezér fő célját elérje, äZäZ ÍXi háborút megnyerje és hogy ehhez képest egyes csaták elvesztése vagy megnyerése, ill. egyes városok elvesztése vagy visszahódítása, másodrangú kérdés. Vájjon mi volt a magja a Ferenc császár és Sándor cár, továbbá tanácsadóik és Kutuzov közötti nézeteltérésnek az austerlitzi csatát megelőző végzetes napokban? Kutuzov azt javasolta, hogy vonuljanak vissza az Érchegységbe és ott várják ki azt az időt, amíg Károly főherceg délről és a poroszok segédcsapatai északról megérkeznek. így a háború természetesen hónapokra kitolódik, de tavasszal remélhető, hogy sikert aratnak. Másszóval, jobb valamivel később győzni, mint haladéktalanul vereséget szenvedni. De sem Sándor, sem a tehetségtelen Wyrotter, sem a Kutuzovot lekezelő, könnyelmű Pjotr Dolgorukov, hallani sem akartak a visszavonulásról. És a katasztrófa be is következett. Meg kell jegyeznünk, hogy ezek a forrófejű szájhősök, akik olyan heves vitára keltek Kutuzov val, sértetlenül átvészelték az austerlitzi ütközetet, egyedül az öreg Kutuzov sebesült meg, méghozzá elég súlyosan (az arcán). Kutuzovnak, mint hadvezérnek, egyik fő érdeme az volt, hogy ki tudta választani a megfelelő embereket, akik elgondolásait kellően végre tudták hajtani, ill., akikre nehéz feladatokat is rábízhatott. Tudta, hogy ezek, ha néha egész váratlanul bonyolult helyzetbe kerülnek, szükség esetén önállóan fognak határozni és cselekedni. Fentebb említettük, hogy Kutuzov ellenoffenzivája során gyakran alkalmazta az ú. n. »kis háborút«, azaz egyes osztagokat konkrét harci feladatok elvégzésére, távoli portyákra küldött ki. Ezek az osztagok igen gyakran (de 19*