Századok – 1952

Tanulmányok - Tarle; J. V.: Mihail Illarionovics Kutuzov; a hadvezér és diplomata - 778

796 J. V. TA RLE átment. »Ezen visszavonulás ideje alatt Kutuzov tábornok öt nagy ütközetet vívott meg: az elsőt október 16-án Emsnél, a másodikat 19-én Lambachnál, a harmadikat október 24-én Sternberg és Amstätten között, a negyediket november 12-én a Duna melletti Kremsnél (Dürnstein mellett — Ac kkíró megj.), az ötödiket november 15-én a Kremsből Brünn felé vezető úton (Schöngrabennél — A cikkíró megj.).« J. de Maistre hozzáfűzi, hogy »a hadtörténetben erre még nem volt példa«.22 Kutuzov nemcsak valóban végrehajtja csodálatos vonulási tervét Kremstől Znaimig, Znaimtól Olmützig és kimenti az orosz sereget Napoleon szoros harapófogójából, amely már össze készült roppantani őket, hanem ezenkívül az első két összecsapás után még több sikert is arat — Amstattennél, Dürnsteinnél — és (habozás nélkül hozzátehetjük) Schöngrabennél, mert épp ez utóbbinál mentette meg Kutuzov esze, Bagratyion és csapatának hősiessége az orosz sereget a legnagyobb veszedelemtől — a majdnem elkerülhetetlen kapitulációtól. Schöngrabennél Bagratyion novemberben egy teljes napon keresztül egymásután verte vissza hatét félezer emberével négyszeres túlerővel szemben Murát támadásait. Tehát a legteljesebb sikerrel teljesítettek egy olyan feladatot, amire mások, mint az oroszok, nem lettek volna képesek. Igaz, hogy Bagratyion 6500 emberéből alig több, mint a fele maradt meg, de az egész orosz hadsereg megmenekült. Elérték a pontosan körvonalazott és alaposan megszervezett célt, mert Kutuzov sem az amstätteni győzelem után, sem Mortier marsall súlyos dürnsteini veresége után ügyet sem vetett az osztrákok kockázatos kimenetelű tanácsaira és önző célt szolgáló buzdításaira, hanem tervszerűen folytatta visszavonulását és sikeresen be is fejezte azt. Kutuzovnak ezzel a tulajdonságával volt kapcsolatos az a képessége is, * hogy nem hagyta magát túlzott elgondolásoktól és légváraktól elragadtatni a háború fő céljainak kitűzésénél. Kutuzov bámulatos diplomáciai tehetsége a legnagyobb mértékben a segítségére volt Kutuzovnak, a stratégának a számításokban. Ezt tette akkor is, mikor Szuvorovnak segített a krími ügyekben, vagy a 1808 — 1812-es török háború idején, amikor I. Sándor azt képzelte, hogy valóban lehetséges Konstantinápoly meghódítása. Egyetlen esetben, éppen 1812-ben történt az, hogy Kutuzov rendkívül széleskörű célt tűzött ki, az ellenség teljes leverését. Szilárdan meg volt győződve arról, hogy Napoleon és Oroszország között nem jöhet létre tartós béke és hogy Oroszország békéjének és biztonságának hosszabb időre való biztosítása érdedében nem elég Oroszországot a betolakodóktól megszabadítani, hanem meg kell dönteni az egész rabló császárságot, amely leigázta az egész európai kontinenset és már a Visztulánál és a Nyemennél áll. De éppen ezért követelte, hogy Sándor hasonló célt tűzzön ki maga elé, és számot vessen a küszöbön álló harc súlyos voltával. Azt követelte, hogy egy igen hosszú, veszedelmes párbajra, újabb késhegyremenő összecsapásokra készüljenek fel. „ És vájjon miről beszélget Kutuzov 1812 novemberében Krasznijnál, négynapos csatában aratott nagyszerű győzelme diadalmas napjaiban a fjgoly De Puibusque-kel ? Arról, van-e remény arra, hogy a francia szenátus végre szembefordul a zsarnokkal és nem ad neki lehetőséget arra, hogy tovább folytassa végnélküli háborúit. 22

Orosz Archívum, 1871. 70 — 71. (II. oszt.) — v. ö. J. de Maistre: Oeuvres com-plètes, Lyon, 1885. 1. köt, Correspondance, II. köt. 19 — 20. 1. : »L'histoire militaire ne présente rien d'égal.«