Századok – 1952
Tanulmányok - Tarle; J. V.: Mihail Illarionovics Kutuzov; a hadvezér és diplomata - 778
MIHAIL ILLA RIONO VICS KUTUZOV; A HADVEZÉR ÉS DIPLOMATA 793 válaszolta, hogy e nélkül az ajándék nélkül is megvan és hogy gyermekeit és őt magát »a cár úgy sem hagyja el«.1 8 A királlyal nem lehetett mit kezdeni. Kutuzov mellőzve a királyt, felhívásaival és remekül megírt proklamációival és közleményeivel közvetlenül a porosz, szász (Szászország királya Napoleon oldalán állt) és német néphez fordult és ezekből a felhívásokból, melyeket később Metternich cinkosai forradalmi proklamációkhoz hasonlítottak, erőt merített a német nép. A porosz nép végleg a Napoleon ellen küzdő harcosok sorába állt. A francia császár 200.000 főnyi sereget toborzott össze. Újból öreg, egyedüli ellenfele állt szembe vele, akinek sikerült őt 1812-ben legyőznie. Berlint Kutuzov csapatai 1813 február 27-én szabadították fel. Kutuzov most sem kapkodta el azt, amit véleménye szçrint a maga idejében kell majd tenni, és Frigyes Vilmos tanácsaira sokkal kevesebb ügyet vetett, mint 1812 decemberében Sándor óhajaira. De arra már nem került sor, hogy a két hadvezér — Kutuzov és Napoleon — erejüket összemérjék. Március végén az öreg tábornagynak már a mozgás is nehezére esett, áprilisban ágynak dőlt és már nem is kelt fel többé: Meg kell említenünk, hogy Kutuzov betegsége idején március végén és egész áprilisban Sándor, aki a hadsereg irányítását teljesen kezébe ragadta, a tábornagy akarata ellenére is megvalósított olyan intézkedéseket és kiadott néhány olyan parancsot, amelyeknek káros következményei májusban, Liitzennél mutatkoztak meg. Kutuzov pontosan egy hónappal halála előtt (1813 március 28-án) szűkszavúan és természetesen nem említve a király magatartását, így írt Login Ivan о vies Kutuzovnak : »Berlint könnyű volt elfoglalni«. És a továbbiakban ezt írja a levélben : »Ez így is van, a határainktól való eltávolodás eltávolít bennünket erőforrásainktól is. Ha a Visztulán túl maradunk, akkor olyan háborút kell folytatnunk, mint 1807-ben. Ha Poroszországgal nem volna szövetségünk, akkor az egész német föld az ellenséget szolgálná emberrel és minden eszközzel egyaránt,«19 Kutuzovnak nem adta meg a sors, hogy felszámolja az orosz hadsereg előtt álló nehézségeket és veszélyeket, amelyeket 1812 decemberében már előre látott Vilnában, és amelyek rögtön elhúnyta után felmerültek. 1813 április 28-án meghalt és májusban zajlott le a lützeni csata, majd utána a bautzeni és a drezdai ütközet. »Megbocsátsz-e nekem, Mihail Illarionovics?« — »Én megbocsátok, felség, csak Oroszország nem bocsát meg«. Ez a beszélgetés zajlott le a nagy hadvezér halálos ágyánál és ez sokáig emlékezetes maradhatott Sándornak. Úgyszólván már másnap meggyőződhetett arról, milyen nehéz Kutuzovot, a stratégát, Wittgensteinnel vagy Kutuzovot, a diplomatát, Kari Nesselrodevel pótolnia. De Kutuzov 1812. évi halhatatlan diadalának dicsfénye olyan ragyogó volt, hogy az 1813. év tavaszán és nyarán bekövetkezett átmeneti kudarcokat ki tudták küszöbölni és hamarosan el is felejtették addigra, míg ősszel az orosz sereg újabb nagyszerű győzelmeket aratott Kulmnál és Lipcsénél. * 18 V. ö. Orosz biográfiai lexikon. (Szerk. A. A. Polovcev) Szentpétervár, 1903. 9. köt. 690. 1. 19 Dubrovin, N. : A Honvédő Háború a kortársak leveleiben 1812—1815. Pótfüzet a Tudományos Akadémia f>Zapiszki«-jeinek XIII. kötetéhez. Szentpétervár. 1882. 1. sz. 469.1. 346. sz. M. I. Kutuzov herceg levele L. I. Kutuzovhoz. 1813 márc. 28. A Drezdába •ezetö útról.
