Századok – 1952

Tanulmányok - Tarle; J. V.: Mihail Illarionovics Kutuzov; a hadvezér és diplomata - 778

MIHAIL ILLA RIONO VICS KUTUZOV; A HADVEZÉR ÉS DIPLOMATA 791 hogy minél kevesebb véráldozatot hozzanak ők maguk és minél többet az oroszok. Kutuzov azt akarta, hogy teljes győzelmet arassanak Napoleon felett, ezzel meg is volt a saját terve és ellenezte a rákényszerített idegen tervet. * Kutuzovnak mindig szilárd elhatározása volt, hogy véget vessen Napoleon császárságának és éppen ezért akarta jobban előkészíteni a végérvényes csapást. A Napoleon hadseregét 1812-ben szétzúzó zseniális stratégának és diplomatának, és a messzetekintő orosz hazafinak nagysága világosan kitűnik nemcsak 1812-ben, hanem 1813-ban is. »Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy az ellenség vereségét saját földjén tetőzzük be!« — mondta Kutuzov, miután kiűzte a franciákat Oroszországból. Csupán nem akarta azt, hogy az orosz hadseregnek továbbra is egyedül kelljen Napoleon ellen harcolnia, ahogy ez 1812-ben történt. Őt, a nagy hazafit, a diadalmas hadvezért illette volna meg méltán az a megtiszteltetés, hogy 1814 márciusában az orosz hadsereg élén Párizsba bevonuljon. Őt és nem Barclay-t, sem senki mást. De a halál elragadta a végleges diadalhoz vezető újabb véres harcok küszöbén. Az öreg hős, Napoleon legyőzője, alig egy hónappal halála előtt kénytelen volt végighallgatni Sándor cár egyik hízelgő talpnyalójának, Winzengerodenak, sürgető tanácsait, hogy mielőbb induljanak Napoleon ellen, aki ez alatt az idő alatt egy új, hatalmas hadsereget gyűjtött. Kutuzov ezúttal félbeszakította a hívatlan tanácsadót : »Engedje meg, hogy ismételten kifejtsem nézetemet gyors előnyomulásunk kérdéséről. Tudom, hogy egész Németországban minden apró emberke arra vetemedik, hogy lassúságunkat kritizálja, úgy gondolván, hogy minden mozdulat előre egyenlő a győzelemmel és hogy minden elvesztegetett nap egyenlő a vereséggel. Nekem a feladatom révén rámrótt kötelességemnél fogva pontos számításokat kell végeznem, alaposan mérlegelnem kell az Elba és a tartalékaink közötti távolságot és azt, hogy itt, vagy ott milyen ellenséges csapatösszevonásokba ütközhetünk . . . Meg kell állapítanom, hogy gyors előretörésünk folytán egyre fokozódó gyengülésünk egyenes arányban áll-e tartalékainktól való egyre növekvő eltávolodásunkkal . . . Lássa be, hogy akár egy hadtestünk veresége is tönkretenné Németországban élvezett presztízsünket.«1

6 De mikor Kutuzov végleg beleegyezett abba, hogy elvállalja a főparancsnoki tisztet a Napoleon elleni háború újabb, meginduló szakaszában, úgy intézte az ügyeket, hogy az alatt à négy hónap alatt, ami még életéből hátra volt, egyszer sem vallott kudarcot, mindig sikert ért el a porosz hatóságokkal és a porosz városokkal folytatott tárgyalásaiban és alaposan átgondolt kijelentéseinek, ígéreteinek, biztatásainak mindig óriási hatásuk volt a hosszú napoleoni elnyomás által megfélemlített, kapkodó és ingadozó lakosságra. 1813 első négy kritikus hónapjában egyszer sem fordult elő, hogy az ellenség Kutuzovot, a hadvezért, meg merte volna támadni, Kutuzov, a politikus pedig csendben, nyílt összetűzések nélkül leküzdötte a berlini udvarban és itt-ott az országban még erős franciabarát pártot. A külföldi hadjárat első négy hónapja alatt az öreg és beteg Kutuzov függetlenebbnek érezte magát az udvartól, mint valaha is az 1812. évi hadjárat folyamán. Napoleon legyőzője, Oroszország megmentője a nép bálványa 16

Szaltikov-Scsedrin Állami Közkönyvtár. Kéziratosztály. Kutuzov francianyelvű levele Winzengerodehoz. Kalis, 1813 márc. 24.