Századok – 1952

Tanulmányok - Tarle; J. V.: Mihail Illarionovics Kutuzov; a hadvezér és diplomata - 778

MIHAIL ILLARIONOVICS KUTUZOV, A HADVEZÉR ÉS DIPLOMATA 783 előretörése elől Európa összes hadseregei megfutottak. Az orosz paraszt erejéhez mérten segítette a reguláris hadsereget Murát lovasságának megsemmisítésében, dögrovásra ítélte lovait azzal, hogy felgyújtotta csűrjében a zabot, szénát, amiért Napoleon takarmánybeszerzői zaklatták őket, sőt néha magukat a felvétejezőket is eltették láb alól.7 Ilyen szoros gyakorlati együttműködés állt fenn a parasztság és a hadsereg között a francia lovasság, majd később a támadások és rajtaütések során a tüzéralakulatok lovainak irtásában. Hogy milyen fölényben volt az orosz lovasság Napoleon lovass&ga felett, azt szembeszökően mutatja Uvarov és Platov lovassági rajtaütésének ragyogó sikere, amellyel olyan zűrzavart keltettek Napoleon seregének hátában, vagy az orosz lovasok nem kevésbbé bámulatos hőstette, akik a borogyinoi ütközet végén Poniatowski lengyel lovasságának jórészét lekaszabolták. . Az agresszor lovassága teljesen harcképtelenné vált az orosz ellenoffenzíva tüzében. A franciák Szmolenszkben, Ivrasznijnál, Krasznij és a Berezina között és a Berezinán túl százával hagyták el ép lövegeiket, mert egyre kevésbbé tudtak tüzérségi lovakat biztosítani. Napról napra egyre inkább erősödött Kutuzov meggyőződése, hogy szünetnélküli ellenoffenzívájának terve kétségtelenül keresztülvihető, hogy nem igen kell tartania veszélyes meglepetésektől. Napoleon részéről, mert Napoleon már nem tud »elszakadni« az üldöző seregektől és nem képes arra, hogy hirtelen megkerüléssel ellentámadásba menjen át. Vannak adataink arra, amelyek cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy Kutuzov már Malojaroszlavecben, azaz már az ellenoffenzíva legkezdetén teljesen meg volt győződve arról, hogy elgondolt nagyszabású hadművelete teljes sikert fog aratni. Elöljáróban meg kell említenünk, hogy aligha tudunk olyan embert elképzelni, aki annyira mentes lenne az önhittségtől — az ellenség lebecsülésétől és a dicsekvésnek még az árnyékától is — mint Kutuzov. Köztudomású, hogy amikor bármilyen felelősségteljes kijelentést kellett tennie, rendkívül óvatos volt a szavak megválasztásában. És ekkor zajlott le a malojaroszlaveci csata. Senki sem tudja, hogy mit fog tenni Napoleon és mit fog tenni Kutuzov. A Pétervárott 1814-ben (ebben az időben még éltek az események résztvevői) megjelent »Az oroszok emlékezetes háborúja a franciákkal« c. feljegyzésekben a következőket olvashatjuk: »Az ellenség Malojaros/davec alatti visszaverése után a kalugaiak nagy rettegésben éltek, mert attól féltek, hogy Napoleon áttör .Kaluga felé. Rendkívül nagy fejvesztettségiikben és csüggedésükben nem tudták, hogy mire szánják el magukat, maradjanak-e és váljanak az ellenség martalékaivá, vagy futásban keressenek-e menedéket. Torubajev, kalugai városfő, akinek ez a többi lakosnál is nagyobb gondja volt, elhatározta, hogy hivatalánál fogva Kutuzov herceghez fordul és a kalugaiak nevében tanácsot kér, mit tegyen. Kutuzov, aki szilárdan meg volt győződve az ügy kimeneteléről, azt írta neki, legyen nyugodt« és nevében biztosítsa a város összes lakosait, hogy semilyen veszély sem fenyegeti őket és hogy az ellenség a biztos pusztulás előtt áll. Hogy kijelentésének teljes igazáról meggyőzze őket, még hozzáfűzte, hogy életkora és a haza iránti szeretete révén megkívánhatja tőlük, hogy feltétlen 7 V. ö. J. Tarle ; Napoleon betörése Oroszországba. 1943. évi kiad. 233. 1.