Századok – 1952
Tanulmányok - Tarle; J. V.: Mihail Illarionovics Kutuzov; a hadvezér és diplomata - 778
784 J. V. TAKLE bizalommal legyenek iránta, majd újólag biztosította őket, hogy Kaluga teljes biztonságban van és lesz.« A vjazmai csata után és miután befutottak a hírek arról, hogy Szmolenszket teljesen elpusztították és az élelmiszerkészleteket a városban megsemmisítették, a reguláris hadsereggel és a partizánerőkkel a legszorosabb kapcsolatot fenntartó Kutuzov útja igazi diadalmenetté válik. Naponta két-három ízben is kap jelentéseket arról, hogy a reguláris csapatok és különösen a partizánok újabb sikeres rajtaütéseket hajtottak végre. A franciák visszavonulása helyenként már rendetlen futáshoz hasonlított. Már szó sincs arról, hogy az elpusztított úton vánszorgó, szétvert hadsereg bármi ellenállást, kezdeményezést vagy aktivitást is tanúsítson. Még pislákol bennük az a remény, hogy élve kikecmeregnek Oroszországból, de már ez is kialvóban van. Még csak egyetlen olyan nagy összecsapás történt ebben az időben а я orosz sereg és. az ellenség között, amely egy reguláris hadseregek közti »igazi« csatához hasonlított, és ez a Krasznij alatti ütközet volt, amely négy napig, november 6—9-ig tartott és a franciák súlyos vereségével végződött. Az ellenséget még Krasznijba való érkezése előtt körülzárták. Hatodikán Napoleon eg jak legjobb hadtestét — Davout marsall hadtestét — szétverték és amellett 9000 főt ejtettek foglyul. Az utána következő legközelebbi napokban Ney 12.000 főnyi hadteste a lövegekkel együtt megadta magát. Ney marsall néhányszáz emberével elmenekült. Megszámlálhatatlan katona vesztette életét a folyón megkísérelt átkelésnél, vagy lekaszabolták őket, vagy belefúltak a folyóba. Ez a szó szoros értelmében teljes pusztulás volt. Kutuzov már a kraszniji csata előtt ezeket írta Sándornak: »A dicső borogyinoi csata után az ellenség annyit vesztett, hogy máig sem tudta kiheverni és ezért semilyen hadműveletet sem tud ellenünk indítani.« Lényegében az öreg tábornagynak igaza volt, mert a franciák borogyinoi vesztesége alatt azt is értette, hogy egyszersmindenkorra elvesztették a győzelembe vetett előbbi hitüket. A franciák Krasznijnál négy nap alatt több mint 26.000 embert vesztettek elesettekben és foglyokbán, továbbá 116 ágyút. És ezenkívül a menekülés során még 112 ágyút voltak kénytelenek az oroszoknak otthagyni. Krasznijnál még ott küzdöttek orosz részről azok a borogyinoi csatát átélt hősök és népfelkelők is, akik Bessier marsall szemeláttára kaszabolták le Napoleon gránátosait. A franciák viszont mint harci erő még csak nem is hasonlítottak ahhoz, amilyen erőt Borogyinonál, vagy még Malojaroszlavecnél is képviseltek. Krasznij után a Berezinánál és a Berezina és Vilna közötti síkon végleges pusztulás várt rájuk. A Berezinánál Csicsagov ügyetlensége és Wittgenstein fejvesztettsége néhány napra elodázta annak a pár embernek a pusztulását, akikkel Napoleon — sok ezernyi elesettet hagyva a Berezinánál — áttörte magát. Csicsagov, Kutuzov ellensége, akit éppen ezért is neveztek ki a dunai hadsereg parancsnokává (mikor Kutuzovot »jutalomképpen« a bukaresti békéért váratlanul nyugdíjba küldték) a hadműveleteknél rá sem hederített Kutuzov intézkedéseire. Csicsagov egyébként életének utolsó napjait annak szentelte, hogy (orosz, francia és angol nyelven terjesztett) acsarkodó rágalmakkal a tábornagyra próbálja áthárítani kudarcáért a felelősséget. Ez a célja annál is inkább
