Századok – 1952
Tanulmányok - Tarle; J. V.: Mihail Illarionovics Kutuzov; a hadvezér és diplomata - 778
782 J. V. TAKLE a lakosságot a vjazmai székesegyházba, rájuk zárják a kaput és rájuk gyújtják, s csak a véletlenen múlt, hogy ezt a gálád szándékukat végre nem hajtották. Lezajlott a vjazmai csata és az ellenség mind egész Szmolenszkig állandó rettegésben élt, hogy mikor jön megint egy újabb rajtaütés. Végül Szmolenszktől a Berezináig a partizánok már úgyszólván állandó hadat viseltek, Kutuzov pedig folytatta »kis háborúját«, ami azt jelentette, hogy kisebb osztagokat küldött ki speciális feladatokkal a visszavonuló ellenséges hadsereg hosszúságban túlságosan széthúzódó sorai ellen. Borogyino és azután a Moszkvában való időzés vészes következményekkel jártak Napoleonra. Mégcsak halvány reménye sem lehetett arra, hogy győzelmet arasson Kutuzov megerősödött és kitűnően megszervezett hadserege felett, amint ezt a tarutyinoi és malojaroszlaveci csata meg is mutatta. E két súlyos vereség után a franciákra lassú és kikerülhetetlen pusztulás várt a legszörnyűbb körülmények között. Tömegével hullottak az ellenoffenzíva során a tábornagy által vezetett nagy hadseregnek, a kisebb külön osztagok »kis háborújának« és a hatalmas erőre kapott partizánoknak a csapásai alatt. Kutuzov ellenoffenzivájának a franciák számára legszörnyűbb sajátsága az volt, hogy szűnni nem akaró szakadatlan támadások láncolatából állt. Kutuzov stratégiai tervét a legcélirányosabb taktikával valósította meg. Kutuzov főhadiszállását Jelnába, majd Kopiszebe tette át. Ide futott be minden jelentés, hogy az egyes reguláris alakulatok hol ütköztek meg és hány franciát intéztek el, hogy a partizánok hol ütöttek rajta a franciákon és hány foglyot ejtettek. »A kozákok és a parasztok«, az orosz partizánoknak ez a kettős megnevezése mind gyakrabban kezdett szerepelni Napoleonnak az egész hadsereg számára szóló parancsaiban és az egyes marsallok és hadtestparancsnokok különparancsaiban. Néha elég erős versengés alakult ki a partizáncsapatok parancsnokai és a reguláris sereg tisztjei között, hogy melyikük hajt végre nagyobb hőstettet. Kutuzov nemcsak az ellenoffenzíva tervét dolgozta ki, hanem megtalálta a terv megvalósítására a kellő utat is. Reguláris hadseregének rendkívül értékes segítséget nyújtottak a partizánok. A partizánháborúban a nép haragja, a hódítani, rabolni akaró ellenség iránti hazafiúi gyűlölet jutott kifejezésre. És Kutuzov a partizánháborút bekapcsolta azoknak az erőknek a rendszerébe, amelyek megvalósították kitervezett ellenoffenzíváját, lankadatlanul űzték az agresszort a rá váró szörnyű katasztrófa torkába. Új könyvemben még bővebb anyaggal támasztom alá a partizánmozgalomról levont általános következtetésemet : a parasztok érzéseinek legjellemzőbb vonásai, melyek 1812-ben Napoleon hadseregének pusztulásához hozzájárultak, abban jutottak kifejezésre, hogy ezernyi és ezernyi paraszt lángoló gyűlöletet érzett az agresszorral szemben, falként vették körül Napoleon »nagy hadseregét«. így Vaszilisza, egy sztaroszta felesége, Fjodor Onufrijev, Geraszim Kurin naponta kockáztatták életüket, erdőkben, szakadékokban bujkálva lesték a franciákat.6 Korábbi megállapításomat, amely túl tömör és ezért hiányos volt, a következőképpen helyesbítem : Az orosz parasztok voltak éppen azok, akik elősegítették Murát ama lovasságának pusztulását, melynek diadalmas 6 Szaltikov-Scsedrin Állami Közkönyvtár. Kézirattár. Szmolenszk. 1812 nov. 7. (A kozákok által zsákmányolt iratok.)
