Századok – 1952
Tanulmányok - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben 731
772 ARATÓ ENDRB tovább az indokolás — szoros kapcsolatban volt a németországi forradalmi mozgalmakkal, továbbá arra törekedett, hpgy a cseh, német és magyar forradalom szövetségre lépjen egymással. Azt akarták, hogy Ausztria önálló nemzetiségi államokra essék szét. — Az első ítélethirdetéssel azonban még nem értek véget az abszolutizmus kegyetlenkedései. 1851 márciusában is voltak még letartóztatások. Ennek megfelelően 1851 májusában is hirdettek ítéletet, amelyet újabbak követtek az 1853 és 1854-es esztendőkben. A katonai vizsgálóbizottság munkáját, amely 1849-től 1854-ig folyt és feladata az volt, hogy a cseh radikálisokat végérvényesen ártalmatlanná tegye — a következő számszerű adatok jellemzik : 28 letartóztatottat kötéláltali, halálra ítélt, amelyet azután súlyos börtönbüntetésre változtattak át. 51 letartóztatottat pedig összesen 474 év börtönbüntetésre.16 3 Hogy több ítélet nem volt, az nem a vizsgálóbizottságon múlott, hanem azon, hogy a letartóztatott radikálisok nem árulták el a rendőrség karmaiba nem került társaikat, és így a felkelés sok résztvevője elkerülte a hosszú és kegyetlen fogságot. Az elmondottak után szükséges, hogy a májusi felkelés előkészületének jelentőségét megvizsgáljuk és helyét kijelöljük a cseh történelemben. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk azt, hogy a májusi felkelés előkészületei szerves folytatása voltak annak a bátor küzdelemnek, amely 1849 elején indult meg az osztrák abszolutizmus ellen. Ezek az előkészületek megmutták, hogy a cseh radikálisok és a cseh nép következetesen harcoltak az elnyomással szemben, ha annak szükségét látták, fegyveres felkelés előkészítését is megkezdték. A felkelés előkészületei megmutatták, hogy a cseh radikálisok éppúgy, ahogy Csehország haladó erőire, a polgárság egy részére, a munkásosztályra, a parasztságra támaszkodtak, felismerték azt is, hogy a felkelés sikere elválaszthatatlan a szomszédos, szabadságukért és függetlenségükért harcoló népekkel való összefogástól. így jutottak el a radikálisok a magyar szabadságharc iránti rokonszenvig, a prágai magyar helyőrségnek forradalmi tervükbe való bekapcsolásáig. Ez döntő fordulatot jelentett a magyar-cseh viszony alakulásában is. Ugyanígy fordulat következett be a cseh-némèt viszonyban is. A csehországi németek és a csehek — éppúgy, mintáz 1848. évi júniusi felkelésben —együtt harcoltak a közös ellenség ellen. Mindez azt bizonyítja, hogy a cseh radikális demokratáknak és a cseh népnek sikerült kiszabadulniok az osztrák abszolutizmus és a cseh liberálisok nacionalista, uszító politikájának hatása alól. A cseh radikálisok felismerték az összefogás jelentőségét és következetesen harcoltak annak megvalósításáért. Nagyrészt nem rajtuk múlott, hogy ez nem valósult meg. Kik vezették és kik vettek részt a májusi felkelés előkészületeiben? A mozgalom élén azok a kispolgári radikálisok állottak, akik a prágai júniusi felkelésben is a barrikádokon harcoltak, akik a bécsi októberi forradalom mellett küzdöttek, akik az abszolutizmust a cseh nép főellenségének tartották és az ellene folyó harc tüzében mutatták meg bátor elszántságukat, hazaszeretetüket. Gaue, Sabina, Fric, Arnold, Podlipsky, Kleinert, Jirgl nevével — hogy csak néhányat említsek — a forradalmi események során nap mint nap találkozunk. A radikálisok többsége kispolgári, paraszti származású értelmiségi volt. Mint láttuk, a radikálisok felismerték a munkásságra, a parasztságra való támaszkodás jelentőségét. Nem féltek attól, hogy a cseh nemzet legforradal-163 U. o. 227-228.; 253-259.; 263-264.; 269-270.; 276-279.; 284-285. 1.
