Századok – 1952
Tanulmányok - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben 731
770 ARATÓ ENDRB akik »megelégedéssel« fogadták az ellenforradalom intézkedéseit. A felkelés kitörésétől való félelemben Ferdinánd, a trónjáról lemondott császár elhagyta Prágát, mert nem érezte magát biztonságban. Khevenhüller tábornok május 24-én rendeletet adott ki a forradalmi röpiratok terjesztésének megakadályozására. A májusi felkelés leleplezése után ugyanis több német és cseh nyelvű, forradalmi röpiratot terjesztettek. — A katolikus klérus május 23-án és június 11-én körlevelet bocsátott ki a papsághoz, hogy »kutassák fel a nép csábítóit és harcoljanak a felforgatók ellen szóval és tettel«, szálljanak szembe »a republikánus-szocialista« szellemmel. Az evangélikus egyház is támogatta az ellenforradalmat. Július 11-i körlevél ezeket mondja: Szembe kell fordulni a forradalmi párt kísérletével, amely »különösen a nemzet alsóbb rétegeit, a munkásokat és a vidéki népet dolgozta meg republikánus-szocialista szellemben . . . ez nem is annyira a kormánynak, hanem az egyháznak teszi kötelességévé, hogy a leghatározottabban lépjen fel a bűnös törekvések ellen a rendelkezésére álló bármilyen eszköz igénybevételével.«15 7 Az elmondottak világosan beszélnek ; az egyházak reakciós vezetői hűséges támaszai voltak az idegein abszolutizmusnak, árulói saját nemzetüknek. A helytartótanács röviddel a felkelés leleplezése után proklamációt adott ki a vidéki lakossághoz, amely felhívta a parasztságot, ne adjanak hitelt a különböző hamis híreknek, amelyek a szomszéd népek harcainak, elsősorban a magyaroknak sikereiről számolnak be. Ezeknek a híreknek segítségével — folytatta a röpirat — az idegen emisszáriusok az uralkodó elleni engedetlenségre, a kormány elleni ellenállásra buzdítják a népet. Ez tette szükségessé az ostromállapotot, amely megvédi a lakosság »becsületes« többségét, és megbünteti a lázadókat. De nemcsak ez, egyéb adatok is bizonyítják, hogy a hatóságok félnek — jóval a felkelés leleplezése után is — a magyar szabadságharc példamutató lelkesítő hatásától. Több körlevél (június 7, július 26.) felhívja a figyelmet a magyarországi drótosokra, akik a magyar szabadságharc forradalmi szellemét terjesztik : »A magyarországi drótosok száma szembetűnő módon szaporodik, több körülmény amellett a gyanú mellett tanúskodik, hogy ezek bűnös kapcsolatban vannak a magyar forradalmárokkal és a vidéki lakosság felizgatását tekintik feladatuknak. E veszedelmes egyének a vidéki lakosság- viseletét használják, hogy könnyebben elillanhassanak, vagy mint jó álarcot veszik azt fel felforgató tevékenységükhöz.«158 Ezek a drótosok, akikről a jelentés szól, minden valószínűség szerint magyarországi szlovák falusi vándoriparosok voltak, akik korábban is megfordultak a szomszédos országokban illetőleg tartományokban. A jelentésnek azok a szavai, amelyek »e veszedelmes egyének« öltözetéről szólnak, is azt bizonyítják, hogy szlovák parasztokról van szó, akik nem azért öltötték magukra »a vidéki lakosság viseletét«, hogy »könnyebben elillanhassanak«, hanem azért, mert mint falusi vándoriparosok paraszti ruhában jártak. Itt kell megjegyeznünk azt, hogy a szlovák parasztság többsége 1848 szeptemberétől a magyar szabadságharc oldalán állott. A májusi felkelés leleplezése és az ennek nyomán megindult letartóztatások teljesen szétverték a radikálisok táborát. Néhány demokratának sikerült elmenekülnie, így Antonin Ce pol Magyarországra menekült, ahol azután résztvett a magyar forradalomban. Ennek az ismeretlen cseh radikális demokratának a példája mutatja a megváltozott cseh-magyar viszonyt 1849 tavaszán. Antonin 167 U. o. 144-145.; 181-182. 1. 158 U. o. 153-154. 1.