Századok – 1952

Tanulmányok - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben 731

A CSEH ÉS MAGYAR .NÉP ÖSSZEFOGÁSÁNAK HAGYOMÁNYAI 1849-BEN 771 Cepel személyében testesült meg a cseh-magyar összefogás, amely 1849 tavaszán már nem tudott létrejönni. — A radikálisok közül többen Olaszországba menekültek. Ugyanígy sikerült megszöknie a felkelés egyik vezető szervezőjének, Adolf Strakának is. Voltak azután olyanok, mint Vochoc és Tucek és K. Kalous, akik május 11-e után is folytatták forradalmi tevékenységüket a oseb vidéken. Természetesen ez elszigetelt volt és eredményre nem vezethetett, azonban mutatja a cseh radikálisok hősiességét, bátor elszántságát.15

9

— A radikálisok letartóztatásuk után sem vesztették el reményüket, figyelemmel kísérték az európai forradalom további sorsát. Sikerült lassanként megtudniok — amint Fric írja — »hogy június 4-én Kossuth újból Pesten volt, Ledru-Rollin kísérlete Párizsban nem sikerült, a badeni forradalmat Drezda eleste után ugyancsak leverték, júliusban Görgeyt leváltották, de augusztusban újból kinevezték diktátorrá, mire Világosnál megadta magát az oroszoknak, és hogy augusztus végén Velence is elesett. Megtudtuk azt is, hogy szeptemberben kapitulált Komárom, hogy novemberben a fiatal császár Prágában járt, anélkül, hogy ez sorsunkban bármiféle fordulatot hozott volna. Mindezek számunkra általában igazi jób-hírek voltak.«16

0 Sabina 1848—49-ben a forradalmak leverése után is bízik a kispolgári forradalmárokban. így ír : »Olaszországban lassan érik a helyzet. A tett pártja valamire készül. Biztos híreink vannak. Talán holnap már ki is tör. Csak egy győzelmet arasson ez a párt és a börtön láncai lehullanak.« De nemcsak az olaszokban, franciákban, szerbekben, görögökben, hanem Kossuth emigrációs tevékenységében is bíznak a börtönbezárt cseh radikálisok.161

Ezek a remények erősítették a radikálisokat az önkényuralom súlyos elnyomásának időszakában. Az osztrák abszolutizmus helyzetüket igen nehézzé tette. A szigorú ítéleteket kemény, hosszadalmas vizsgálatok előzték meg. A vizsgálatok a nemzetközi reakció tervszerű együttműködésével Prágán kívül Drezdában, Boroszlóban és Berlinben folytak. A reakció képviselői a négy különböző helyen rendszeresen tájékoztatták egymást, kölcsönösen betekintettek a vizsgálati anyagokba, nehogy ismeretlen maradjon előttük a német és cseh felkelés különböző részlete, összefüggése. A vizsgálat hosszú ideig tartott, Havlícek augusztus 18-án ezzel kapcsolatban így ír : »Május 10-e óta tart a hivatalos vizsgálat, amely az ostromállapotot vizsgálja és még eddig semmit sem tudunk arról,, hogy a vizsgáló bizottság mit állapított meg és mit bizonyított be.«16

2

De a vizsgálat csak tovább húzódott. ítélethirdetésre másfél évvel később, 1851 január 1-én került sor. Az ítélet indokolása mutatja a felkelés jelentőségét és azt, hogy az osztrák abszolutizmus volt az elsőszámú ellensége a nemzetek szabadságának. Az 1849 tavaszi összeesküvés — kezdi az indokolás — köztársasági irányzatú volt és az osztrák birodalom erőszakos széttörésére irányult. Ennek megvalósítására széleskörű előkészületek folytak. A felkelés — folytatja 159

U. o. 147-149. ; 188. 1. 160 p

riè

i m

. 189—190. 1. (Idézet: Emlékeim 211—218. 1.) 16

1 Traub i. m. 261-262. I. 162

U.o. 169—171 ; 219.1. Itt jegyezzük meg azt, hogy a liberálisok közül egyedül K. Havliöek Borovsky volt az, aki a májusi felkelés után szembe mert fordulni az ellenforradalommal. Havlíceknek ez a tevékenysége haladó, előremutató volt. Bátor fellépése az abszolutizmus ellen azért volt jelentős, mert a radikálisok börtönben voltak és a liberálisok többsége a kényelmesebb passzivitást vagy az emigrációt választotta, sőt sokan az abszolutizmus szolgálatába léptek. Ilyen körülmények között Havliöek cikkei erősítették, bátorították a cseh nemzetet az abszolutizmus első esztendeiben, míg a reakció kicsavarta az ő kezéből is a tollat.