Századok – 1952
Tanulmányok - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben 731
A CSEH ÉS MAGYAR .NÉP ÖSSZEFOGÁSÁNAK HAGYOMÁNYAI 1849-BEN 767 Havlícek ebben a cikkében felismeri a cári beavatkozás veszélyének súlyát, látja azt is, hogy az intervenció a csehek ellen is irányul, azonban nem képes levonni az egyedül helyes következtetést, azt, amit a radikálisok már olyan világosan láttak : következetes harcot kell folytatni az abszolutizmus ellen. Nagyjában-egészében ez volt Rieger nézete is, aki május 11-én Párizsból a következőket írta : »Az « háború, amely most Magyarországon folyik, a reakció jelét viseli magán, mert a kormány nem akarva segítséget keresni a magyarok ellen saját nemzetei, nevezetesen a szláv nemzetek között, hogy ezért ne kelljen nekik szabadságot adni — inkább szövetségét kötött az orosz abszolutizmussal.«14 6 A cseh konzervatívok álláspontja azonban tettől is különbözött : ők nyíltan dicsőítették a kormány lépését és a hangulat ellensúlyozására sajtójukban azt igyekeztek bizonyítani, hogy a cári intervencióra szükség volt. A Wlastimil egy vezércikkében igy érvel : A magyarországi hadihglyzet a »felkelőknek« kedvezett. Hibás az a felfogás, — írja — hogy Csehországban van elég katona, azokat kell a magyar harctérre vinni. Van e kérdésnek egy másik oldala és a Wlastimil szerint ezt kell elsősorban figyelembe venni. Ha Csehországból elviszik a katonaságot, ki biztosítja a rendet, és erre pedig naprólnapra nagyobb szükség van a »felforgató párttal« szemben, amely egyre nyíltabban lép fel. Ugyanígy szükség van Olaszországban is a katonaságra, a többi országrészekből sem lehet elhozni a helyőrségeket a biztonság érdekében. Ez eddig őszinte és nyílt állásfoglalás, amely mutatja, hogy a cseh konzervatívok az abszolutizmus nyílt védelmezői voltak. — Nem heiyes új bevonulásokat sem eszközölni — és itt a reakció felölti képmutató ábrázatát — azért, hogy ne kelljen a fiataloknak a családjukat elhagyni. (Amikor a kormány elrendelte az erőszakos katonaállítást, akkor nem fájt a cseh konzervatívok szíve a bevonuló újoncok miatt !) Mindezek után tehát nem maradt más hátra, mint a cár segítségül hívása. A továbbiakban a cikk azt igyekszik bizonyítani, hogy az intervenció nem fenyegeti a szabadságot. Helytelennek tartja azt, hogy vannak, akik a kormány minden lépésében merényletet látnak a szabadság ellen. A kormány nem olyan rövidlátó, hogy egyetértsen azzal, ami a szabadság elvesztésével jár. A kormány tagjainak »több esze« és tapasztalata van, »mint a mi hangoskodóinknak, akik a kormány minden lépésében a szabadság megsemmisítését látják gyakran minden ok nélkül és éppen ezért állandóan a kormány ellen foglalnak állást és semilyen lépését, még ha az számukra hasznos is, méltányolni nem hajlandók. Minden okos embernek el kell ismerni a magyarországi orosz beavatkozás szükségességét, ha nem akar vakhoz hasonlítani, akit mindig másoknak kell vezetni, és aki nem tudja, hogy hova kísérik. Az, aki a rendet és a nyugalmat szereti, nem lesz olyan ostoba, hogy erről -az intervencióról úgy beszéljen, mint sokan közölünk . . . «147 Egy későbbi cikkében a Wlastimil elrettentő példaként közli a magyar szabadságharc hősi felhívását az intervenció ellen és vitába száll a kiáltványnak azon megállapításaival, amelyek bizonyítják, hogy a magyar nép a többi népek szabadságáért harcol. Ezzel kapcsolatban gúnyos megjegyzéseket tesz, kihangsúlyozva azt, hogy a magyarok a szlávok elnyomói.14 8 116 Z. Tobolka i. m: 159. 1. 147 Zakrocenj ruská. Wlastimil 1849 máj. 11. (49. sz.) 148 Uhry. Wlastimil 1849 júl. 19. (75. sz.)
