Századok – 1952
Tanulmányok - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben 731
A CSEH ÉS MAGYAR .NÉP ÖSSZEFOGÁSÁNAK HAGYOMÁNYAI 1849-BEN 745 és már utoljára beszélünk hozzá szabadon stb. stb. stb«5 6 Bár a cikk elismeri hogy a cseh népet lassanként megfosztják szabadságától, de nem tartja okos cselekedetnek azt, hogyha »túlértékelik« és felnagyítják a sérelmeket. A cikk szerint nem helyes az a vélemény sem, hogy a sajtótörvény a sajtószabadság elveszítését jelenti. — A Národní Noviny az ehhe. hasonló megnyil itkx zásokkal az abszolutizmust támogatta. A radikális lapok nem sajnálkoznak a dolgok felett, hanem bátran a harc útjára léptek. Az elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy az 1849-es esztendő fordulatot hozott a cseh radikálisok politikájában és ezen keresztül bizonyos fokig magában a cseh nemzeti mozgalomban is. Az ellenforradalom egyre inkább megfosztotta a cseh népet szabadságjogaitól. A cseh radikálisok szembefordultak az ellenforradalommal és a demokratikus követelések mellett zászlajukra tűzték a cseh nép függetlenségéért való harcot is. II A cseh radikálisoknak és a cseh népnek az osztrák reakció elleni harcával párhuzamosan fordulat következett be a cseh népnek a magyar szabadságharchoz való viszonyában is. Az ellenforradalom megerősödése, a cseh népnek szabadságjogaitól való* megfosztása és ennek következtében a radikálisok meginduló küzdelme során az elnyomott nép rokonszenve a magyar szabadságharc felé fordult. Jellasics helyét — akit, a liberális burzsoázia megtévesztő politikája nyomán a szláv népek megmentőjének tartottak —Bem, Dembinski és Kossuth foglalták el, akiket a demokratikus cseh közvélemény igazi hősökként tisztelt.5 7 Ez az út hosszú, csalódásokkal teli út volt. Az ellentétek elmúlt időszaka a reakció gálád mesterkedéseire vet fényt. Sikerült megakadályozni a szabadságukért harcoló népek abszolutizmus elleni szövetségének létrejöttét. A cseh közvélemény állásfoglalásának ez a megváltozása azonban azt is níutatja, hogy a reakció elleni következetes harc le tudja küzdeni a rágalmakat és előbb-utóbb közös frontba egyesíti az egymással szembefordított népeket. Az a Prága, amely 1848 folyamán a liberálisok tevékenysége következtében a magyarországi nemzetiségek haladásellenes mozgalmának támasza, segítője volt, felismerte a cseh nép és a magyar nép azonos feladatait, gyökeresen megváltoztatta álláspontját. »Március folyamán nem volt Prágában és környékén talán egy épület sem, amelyre nagy betűkkel ne lett volna ráírva : Éljen Kossuth! Ezt a jelszót hangoztatták, a vendéglőkben Kossuthra ürítették poharaikat és éjjel e jelszótól volt hangos az utca, ezt kiáltották a gyerekek és a vándorló szlovákok is... A diákok a vendéglőkben forradalmi dalokat énekeltek, amelyek közül különösen egyet kedveltek, amely Éljen Kossuth refrénnel végződött.«58 Ezek a példák az általános hangulatot jellemzik. A magyarok iránti barátság növekedésének számos kisebb-nagyobb megnyilatkozása volt. Március 12-én a Lőporkapunál kb. 200 fiatal, nagyrészt diák gyűlt össze, akik ütemesen éltették Boroscht és Kossuthot. »Nem úgy néz ki, — fűzi a demonstráció leírásához a reakciós kortárs, J. Maly — hogy a 56 Utëcha V zlém gase. NN 1849 márc. 27. DNN 120—121. 1. 57 Traub i. m. 44. 1. 58 U. o.
