Századok – 1952
Tanulmányok - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben 731
744 ARATÓ ENDRB A radikálisoknak fentebb ismertetett koncentrált támadása azonban nem akadályozta meg az ellenforradalmat abban, hogy tovább haladjon azon az úton, amely a nemzetek béklyóbazárását, demokratikus jogaiktól való megfosztását jelentette. 1849 március 21-én »új, igazán drákói sajtótörvény jelent meg, amely óriási kauciókat rótt ki valamennyi folyóiratra és valamennyi néplap számára kész halálos ítélet volt.«4 9 A kauciókon kívül a törvény megtiltotta az összes lapok utcai árusítását. A reakció nyíltan kifejezésre is juttatta azt, hogy a Náiodní Noviny-n kívül más lap nem fogja tudni fenntartani magát a rendelet következtében.5 0 A radikális lapok erre az elemi szabadságjogot tipró intézkedésre újabb támadást indítottak. A Prazsky Vecernl List leleplezte a kormány újabb rendeletének igazi célját és kifejtette a sajtószabadság jelentőségét. »Hogy a mostani kormány iránt nincs semmi bizalom, azt mindenki elismeri, kivéve a szolgalelkű hivatalnokokat, a mindig engedelmes katonaságot és a hatvanhetesek söpredékét.«5 1 Ha a kormány rendeletet ad ki — fejtegeti a cikkíró — mindig bizalmatlanok iránta, mert nem tudják, hogy a kormány a kiadott rendelettel milyen csalárdságot forral. A kormány azonban most »világosan és szemérmetlenül lábbal tapossa a nemzetek jogát. Ezen a napon jött ki a sajtórendelet.«5 2 Ebből a rendeletből világosan látszik szándéka. »A kormány teljesen meg akarja semmisíteni a szabadságot, be akarja vezetni a cenzúrát, csak ennek más nevet ad. Olyan ostobának tartja a nemzeteket, hogy azt hiszi, hogy a nemzetek nem ismerik fel azt az ördöngösséget. . .«53 Az a tény, hogy adót vetnek ki a lapokra, a halálát jelenti a szabad sajtónak. Ez ugyanis annyira megdrágítja az víjságokat, hogy a kisebb példányszámban megjelenő lapok nem fogják tudni fenntartani magukat, a nagyobb lapoknak pedig felére száll le olvasóik száma. Ezt akarja a kormány. A kormány fog kiadni újságokat — folytatja a cikk — ezek elbírják majd az adót.így a kormánylapok könnyen terjeszthetik majd »a hazugságot és folytathatják a fékevezetés politikáját. Világos tehát, — fejtegeti tovább a cikk — hogy a kormány az abszolutizmus visszaállítására törekszik. Nem szabad mindezt tétlenül tűrni. Az ilyen törvénnyel szemben a nemzetnek azonnal fel kell emelnie a hangját, nem szabad várnunk, azonnal tiltakoznunk kell az ilyen rendelet ellen. . ,«5 4 A liberális burzsoázia képviselői — még az események során balfelé tolódó K. Havlícek Borovsky is — szembefordultak a radikálisoknak fentebb ismertetett politikájával. • A Národní Noviny többek között így száll szembe a radikálisok egyre növekvő befolyásával : »Jól van tehát! Ne higgyetek azoknak a férfiaknak, akiknek hazafias és nemes törekvéseit az egész nemzet régóta ismeri, higgyetek inkább bármiféle szélhámosoknak vagy az ellenségeinknek. Még hogy radikálisok! De az őrültség is lehet.radikális.«5 5 Egy másik cikk helytelenítette, hogy a radikális lapok állandóan csak »lamentálnak« a csehországi helyzet felett. »Hogy már minden el van veszve, a sajtószabadságót eltörölték, már nem írhatjuk meg a nemzetnek az igazságot " Frig i. m. IV. 136. 1. (Idézet : Emlékeim. 183. 1.) " U. o. 51 PVL 1849 márc. 29. (80. sz.) " U. o. 63 U. o. 54 U. o. Itt jegyezzük meg, hogy Sabina egy már idézett cikkében foglalkozik a fentiekhez hasonló szellemben a sajtószabadság kérdésével. NLSl 1849 márc. 24. (71. sz.) " Frié i. m. IV.
