Századok – 1952
Tanulmányok - Farkas Lajos–Radó Géza: Kossuth és a szabadságharc hadiipara 688
728 FARKAS LAJOS—RA DÔ GÉZA tói. A legaprólékosabb részletességgel tette fel kérdéseit a hadiipar valamennyi időszerű kérdésére vonatkozólag.22 6 A déli irányban visszavonuló hadsereg, valamint a várak fegyver- és lőszerellátásáról kívánt legelsősorban gondoskodni. Július 3-án, Arad visszafoglalása után, az aradi várat jelölte ki a fegyveres lőszergyártás új központjának,22 7 Első rendelkezése értelmében minden megmozdítható gépet, anyagot, a munkásokat Aradra kellett volna áttelepíteni. Kitűnik ez Láhner július 7-iki jelentéséből, amely arról is tájékoztat, hogy milyen hősi feladatok vállalására, milyen példás erőfeszítésekre volt képes a szabadságharc Kossuth vezette ipari szervezete, munkások, technikusok, mindenféle beosztottak egyaránt. »Aradon — hova minden gyár, ruhabizottmány, röppentyű, lőkupag, gyutacsgyár, főhadszerhivatal, tüzér dolgozóház, ágyú- és csőfúrás, a hozzátartozó személyzet és a puskapormalomhoz tartozó személyzet . . . utasíttattak — teljes lehetetlenség mindezen kiterjedt ágazatokat elhelyezni . . . mivel a vár . . . igen össze van lődöztetve.« A városban is a nagyobb épületek »omladékokká lettek.« Ilyen körülmények között a várban csak a lőkupag-és gyutacsgyár maradt, a fegyvergyárat a város különböző épületeiben kellett volna elhelyezni. Az ágyú- és csőfúrásra szolgáló gépeket tehát visszairányította Nagyváradra. »Ott a szükséges hely már készen van, itten pedig több hétre lenne szükség, míg üzembe kerülhetne.« A főhadszerhivatalt és a tüzérdolgozóházat ugyancsak visszaköltöztette Nagyváradra. Levele végén arra kérte Kossuthot: kövessen el mindent a komáromi fegyvergyár mielőbbi üzembehelyezése érdekében is. Ő már odairányította a Rhonicon készült puskacsöveket, töltővesszőket és szuronyokat. A döntéseket Aradon szándékozott megvárni, hogy elvégezhesse közben »a felbomlott rend helyreállítását.«228 Kossuth mindenben helyen h agy ta Láhner javaslatait, a debreceni és pesti fegyverjavító és gyártó üzemeket azonban Szegedre telepítette. Július 9-én már meg is indult Szegeden, a vár kazamctttáiban a Debreceni Allami F egy ver-és Kardgyár munkája »75 legények részére alkalmatos műhelyekbem. Ugyanott, a sötét, nedves pincékben kapott helyet a pesti fegyvergyár is.229 Az áttelepített üzemek hihetetlen nehézségek között készültek fel ismét a munkára, de az anyagkészletek gyorsan kimerültek s új, nyersanyag beszerzése az ország rohamosan szűkülő területéről majdnem lehetetlenné vált. Az aradi gyutacsgyár készlete is kifogyott. Július 18-án maga Kossuth avatkozott be, hogy ennek a döntő üzemnek a továbbvitelét biztosítsa. »Teremtsen elő a pénzügyminisztérium, bárhonnan veszi is, nyújtott sárgarezet s ha ez nincs, vastagrezet« s ha ez nincs, a nyújtáshoz szükséges hengereket«.230 A nehéz helyzetben az osztrákok bérencei is mindinkább életjelt adtak. Július 20-án a nagyváradi lőporgyárban kísérelték meg az üzem felrobbantását. A merénylet meghiúsítása Svoboda tűzmester lélekjelenlétének volt köszönhető. Július 28-án azonban Szegeden célt ériek: emberéletben és anyagiakban óriási kárt okozva, felrobbantották a szegedi nagy lőporraktárt, amely a hadsereg készleteinek tekintélyes részét tárolta falai között. A sajtó nyíltan írt a bűnös kezek 226 OHB 6788/1849. 227 Gelich i. m. III. к. 657. 1. 228 OHB 9260/1849. 229 OHB 8992, 9260/1849. 230 OHB 9604/1849.
