Századok – 1952

Tanulmányok - Farkas Lajos–Radó Géza: Kossuth és a szabadságharc hadiipara 688

KOSSUTH ÉS A SZABADSÁGHARC HADIIPARA 1848 március 15-én, a győzelmes bécsi forradalom hírére, a magyar hivatali reakciót pánik fogta el s kísérletet sem mert tenni arra, hogy a felkelt tömegekkel szemben erőszakot alkalmazzon. A szuronyokra épített régi rend órák alatt omlott össze s fegyvertelenül is győzött a forradalom. Ez a fegyvertelenség később súlyos aggodalommal töltötte el a nemzetet. Pest népe, amelyből a fegyverhiány a védtelenség érzését váltotta ki, sorozatos utcai tüntetésekkel követelt fegyvereket. Pesten, a nagyobb városokban, a várakban 60 ezer katona állomásozott, túlnyomó részükben idegenek, a magyarságot gyűlölő tisztek vezénylete alatt. A magyar kormány pedig még a belső rend biztosítására felállítani szándékolt első nemzetőrzászlóaljakat sem tudta kielégítően felfegyverezni. Kiáltó ellentét, amely nagy veszélyeket rejtett magában. Kossuth már áprilisban rádöbbent arra, hogy az aléltságából magához térő kamarilla mindent el fog követni a hatalom visszaszerzésére. A »közös« pénzügy és a »közös« státusadósságokra irányuló követelés elsősorban ő ellene irányult, az első felelős magyar kormány pénzügyminisztere ellen. A tét azonban nem Kossuth volt, aki a kormányban egyedül képviselte a baloldalt, a meg nem alkuvás politikáját, hanem a pénzügyi és katonai függetlenségét visszanyert ország politikai önállóságának megszüntetése. Kossuth jól látta, hogy a közös pénzügy után »a többi majd elkövetkezik«.1 Ez a »többi« valóban igen gyorsan következett el. Már június eleién vésztjóslóan hangzctt Kossuth bizalmasának, Csányi László kormánybiztosnak a dunántúli vármegyékhez intézett kiáltványa : »Magyarok, a haza veszélyben van! . . . honunk kebelében a fölzendült ráczolc Bács és Torontál megyékben ontják a polgári vért. Horvátországban is lobog a pártütés zászlója és nemzetünk kiirtására törekszik a vakmerő ellenség.«3 Kétségbevonhatatlan ténnyé vált tehát, hogy a kamarilla a zsarolások és fenyegetések talajáról hamarosan a fegyveres leszámolás útjára készül átlépni. Kossuth ebben a tudatban szállt szembe, kérlelhetetlen következetességgel, Batthyány -ékkal, akik minduntalan fékezték, akadályozták, nem egy esetben szabotálták a fegyverkezés megindítására irányuló követeléseit, — nehogy egy ütőképes magyar hadsereg »terhelje« a Béccsel folyó tárgyalásokat, amelyeket Kossuth bár nem ellenzett, de sikerükben nem hitt. A július elsején megindult Kossuth Hírlapja első számában cikket írt, amely nemcsak besíámoló arról, ami addig történt, de egyben vádirat is a fegyverkezés lassítói ellen és programm a jövőre vonatkozóan. A cikk hangszerelése a forradalmár Kossuthé, az elszánt hazafié, aki nem torpan vissza sem a belső ellenfelektől, sem a külső ellenségtől, ha a nemzet szabad-1 Kossuth Hírlapja (továbbiakban K. H.j 1848 júl. 13. (11. sz.) 2 K. H. 1848 júl. 1. (1. sz.)