Századok – 1952

Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593

KOSSTJTH ÉS CSANYI 671 épen ezért a diplomáciai kapcsolatok mielőbbi kiépítését tartotta fontosnak. »Erdély organisatióját illetőleg — tért át Csányi Kossuth másik nagy tervére—azt nagy munkának látom, nagyobbnak, hogysem azt nélküled, igen tisztelt barátom, elvállalni merészelném, de arrondirozására nézve eddig hitem az volt, hogy 24 órai combinatio után egy circinus és egy darab vörös rajzón annak eszkezlésére elégséges ; most már mindent egy kaptafára kelletvén ütni, a szélek megyékké alakulandnak — tűzzük ki, milyen egy megyének a -területe, tekintetbe véve az administratiót s ahhoz képest tekintet nélkül osszuk el megyékre az országot... Azonban semmi esetre sem egy embert illet meg a felosztás, kivéve téged, kinek belátásában minden ember megbízik és intézkedéseiben megnyugszik. Nélküled egy választmánynak kell munkálódni, 3 erdélyi, 2 magyar practicus ember bevégezhetné. Személyemet illetőleg megvallom, hogy én lélekben testben kimerülök, . . . egy ollyan ország organisatióját nem vállalhatom, mint Erdély, melly olly sok tekintetben más, mint Magyarország. Veled szívesen dolgoznék, mert akkor a könnyebb vége jutna, de nélküled én csak egy practicus ismeretű embert gondolok alkalmasnak, Nyáryt, én pedig ha béke leend, régi vágyamat követve, sietni fogok a Márkus piacra hosszú pipaszárból eregetve bodor füstömet az irgalmas ég felé, honnan annyi áldás adódott ránk, ha pedig még békét nem adhatnak győztes fegyvereink, egy valami nyugalmasabb, legalább nem illy lélekemésztő foglalkozással bizzál meg.«34 Mire ez a levél Kossuthhoz eljutott, Erdély átszervezésének kérdése átmenetileg elvesztette időszerűségét. A magyar honvédsereg fényes győzelmei nyomán a külföldnek Csányi által óhajtott felvilágosítása könnyebbé vált és a magyar országgyűlés Kossuth javaslatára trónvesztettnek nyilvánította a Habsburg-Lotharingiai házat. A sorsdöntő elhatározás következményeként Csányrelőtt is megnyílott az út, hogy megszabaduljon az erdélyi »lélekemésztő« munkakör-bői, csak az volt a kétséges, hogy az új beosztás, amelyre Kossuth kiszemelte, kevésbbé lesz-e terhes az eddiginél. Kossuth április 20-án közölte Csányival, hogy »a nemzetgyűlés kimondta a hitszegő dynastia Száműzését és hazánk függetlenségét«. »A dolog érett volt — tette hozzá magyarázatul — késni vele nem lehetett. Majd elmondom okaimat. Most nincs teljességgel időm. Véget kellett vetnem az ármánynak. Megvan. Azt hiszem, nem csal politicám. A manifestum nyomtatás alatt van. Holnapután megküldöm. Balsorsom úgy akará, hogy velem parancsoljanak, legyek kormányzó. Helyzetem átok, de húzom az igát, míg becsülettel nem mehetek szántani, vagy pipázni veled a Márk piacra, avagy ami hihetőbb, összeroskadok. Hagyján, csak a haza mentve legyen.« S a rapszodikus, Kossuth vívódását tükröző sorok után következik a lényeg, az új minisztérium tervezete, a közlekedésügynél Csányi nevével — »ha ismered« — fűzi a névhez finom humorral Kossuth. »Kérlek Isten és haza nevére — folytatja a névsor ismertetése után — ne tagadd meg tőlem a ministeriumba belépésedet. De arra is kérlek, addig ne hadd el Erdélyt, míg a megküldendő függetlenségi manifestumnak elismerést nem szereztél Erdélyben s míg utódról nem gondoskodhaték.« Mire Kossuth idáig jut a levélírásban, már elkészültek a függetlenségi nyilatkozat nyomta. 34

Csányi ápr. 11-i jelentését 1. OL. OHB 4153/1849. sz. alatt. (Jelenleg még a beosztandó anyagban.) Jellemző az is, amit Csányi egy későbbi, máj. 8-i jelentésében ír erről a kérdésről : »Mindenkor szem előtt tartandó, hogy Erdély egy fontos pont, az organísatio s eolonisatiónak úgy szükséges történnie, hogy Erdélyből soha Vendée ne lehessen«. (OHB 6848/1849. sz.) *