Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
KOSSUTH É-i CSÁNYI 667 határőrezredi vidék existál. Ca pa citáld illy értelemben az öreget, mert én nem érek reá sokat írni, iszonyú sok dolgom van.«24 Kossuth és Csányi állásfoglalása, méginkább azonban a döntő katonai fordulat és Bem Magyarországra való távozásának közeli lehetősége következtében a telepítési terv hamarosan lekerült a napirendről. Szeben bevétele tett időszerűvé egy másik fontos kérdést, a meghódolt, vagy fegyverrel meghódolásra kényszerített nemmagyar népekkel való bánásmód kérdését. Bem ezen a téren hadműveleteinek első szakaszában a nagylelkűség és megbocsátás álláspontjára helyezkedett ; lényegében helyesen látta meg, hogy a szabadságharc sikerének legfontosabb előfeltétele a nemmagyar népek megnyerése, vagy legalább is semlegesítése. Ezt igyekezett elérni olymódon, hogy a seregei által birtokába vett területeken teljes bűnbocsánatot hirdetett mindazoknak, akik a magyarok ellen fogott fegyvert leteszik és visszatérnek lakóhelyükre. Kossuth nem kísérte teljes helyesléssel Bem nemzetiségi politikáját ; a románokkal szemben ő is hajlott ugyan a megbocsátásra — láttuk ezt Csányinak adott utasításából — s a »nép sympathiájának megnyerését« tartotta fontosnak, hangsúlyozva, hogy a kegyelmet vagy igazságot egyaránt erő felmutatásával kell gyakorolni. Más volt azonban" nézete a szászokkal kapcsolatban. Ő tudta azt, amit Bem nem láthatott olyan világosan, hogy a szászok évszázadok óta a magyarság javíthatatlan ellenségei s a bécsi politika leghívebb eszközei voltak, akik most is egyértelműen a magyar szabadságharc ellen foglaltak állást és akikkel szemben feltétel nélküli megbocsátást gyakorolni annyi lett volna, mint újra fegyvert adni kezükbe, hogy a magyarok iránt érzett engesztelhetetlen gyűlöletüknek szabad folyást adhassanak. Ezért történt, hogy amikor Bem január elején először készült Nagyszeben elfoglalására, Kossuth előre figyelmeztette, hogy Szeben a szász reakció főfészke, ott nem szabad könyörületesnek lenni, hanem szigorú igazságosságot kell tanúsítani. Ostromállapotot kívánt, a polgári igazságszolgáltatás felfüggesztését és a hadijog életbeléptetését. Szeben elfoglalására csak két hónappal később került sor s Bem hű maradt korábbi politikájához : újból közbocsánatot hirdetett a szászoknak és románoknak, minden honpolgárnak nemzet- és valláskülönbség nélkül egyenlő szabadságokat helyezett kilátásba, a feledés fátyolát kívánta a múltra vetni, biztosította a szászok számára hivatalnokaik szabad választását, néhány nap múlva pedig engedélyt adott hírlapjaik megjelenésére is. Kossuth, miközben a legnagyobb dicséretekkel és kitüntetésekkel halmozta el a diadalmas hadvezért, nem mulasztotta el, hogy erős bírálatot ne gyakoroljon a szászokkal szemben követett politikája fölött. A szászokról táplált korábbi rossz véleményét a tapasztalások közben csak erősítették : bebizonyítottá vált, hogy a cári csapatok a szászok kívánságára avatkoztak be az erdélyi háborúba, a március 4-i oktrojált alkotmány köztudomásúvá válása pedig leleplezte az udvar esküszegését és könyörtelen elhatározottságát a magyar függetlenség teljes megszüntetésére. Ebben a hangulatban hívta fel Kossuth Bemet arra, hogy ne bízzék a szászokban, mert nem a nagylelkűség, hanem az erő biztosíthatja csak velük szemben a győzelem gyümölcseit. Figyelmeztette, ne ígérjen a szászoknak semmit, a jövő magukviseletétől függ, hogy milyen bánásmódban lesz részük, A szászok ezerszeresen hazaárulók, akik behívták a cári sereget és ha nem tesznek meg mindent annak eltávolítására, valamennyit ki kell űzni az országból, 24 OL. Csányi-iratok 1278. rakt. sz. 11 Századok, 3—1.
