Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
664 BAB.TA ISTVÁN szembefordult és a polgári forradalom célkitűzéseinek megfelelően egyrészt a központi hatalom befolyásának kiépítésére, másrészt a függetlenségi háború bázisát jelentő, annak terheit elsősorban viselő magyar elem erősítésére törekedett. S számíthatott is Csányi Kossuth támogatására mindannyiszor, valahányszor szembe kellett szállnia Bemnek egyes olyan kezdeményezéseivel, amelyek, helyes szándékból folytak ugyan, de Erdély speciális viszonyainak nemismerése nyomta rájuk bélyegét és megvalósításuk esetén nem erősítették, hanem gyöngítették volna az önvédelmi harc esélyeit. Bem nem láthatta a szabadságharc problémáinak egészét Erdélyből úgy, ahogy azt Kossuth Debrecenben, az országvezetés felelős pontján látta s nem kétséges, hogy bár Bem balra állt nemcsak Csányitól, de Kossuthtól is a forradalmi háború eszközeinek megítélésében, mégis az utóbbiaknak volt igazuk akkor, amikor a kormány erdélyi politikáját a realitásokhoz igyekeztek alkalmazni. Kossuth február folyamán a tavaszi sorsdöntő hadműveletek előkészítésével volt elfoglalva s ezért Csányival való érintkezése csak arra korlátozódott, hogy igyekezett kielégíteni napról-napra megismétlődő pénz- és fegyverigényeit, vagy felmerülő kérdésekkel kapcsolatban utasította intézkedésre. Tudta, hogy Erdély vezetése jó kezekben van katonailag is, polgárilag is, hiszen az a két ember vigyázott rá, akikben ő valamennyi munkatársa között a legjobban megbízott. Érdeklődése csak akkor fordult ismét Erdély felé, amikor a székelyek és Bem délerdélyi mozdulatai során Brassó körül felrémlett a magyar szabadságharc legfenyegetőbb veszélye, a cári beavatkozás. Csányi az első hírek vétele után nem hitt a cári csapatok megjelenésében s Debrecenbe is csak orosz ruhába bujtatott románokról irogatott, a további események azonban hamarosan bebizonyították a cári beavatkozás valóságát s Kossuth — tisztában lévén a tény mindent felülmúló jelentőségével — azonnal cselekedett. Már az első kósza hírek után, február 17-én utasította Csányit, hogy az ügyről »kerüljön bármibe, magának hiteles tudomást szerezni szíveskedjék,« és ne késsen a tudósítással, mert »az iránt, ha van valami a dologban, diplomátiai érintkezés is nagyon sürgetőleg szükséges«.16 Hamarosan tudomást szerzett Kossuth a hírek valódiságáról s február 23-án arra utasította Csányit, hogy »diplomaticai kérdést« intézzen »a határszélen commandírozó orosz generális útján az orosz császári kormányhoz« és használja fel ezt az alkalmat arra, hogy a cáii udvart megismertesse a magyar ügy lényegével. Mutasson rá arra, hogy Magyarország a Pragmatica Sanctio és az 1790 : 10. tc. értelmében független állam, hogy a márciusi törvények nem jelentenek forradalmat, csak törvényes átalakulást, hogy az udvar, a kamarilla követett el árulást, amikor fellázította a nemzetiségeket, felbérelte Jellasicsot és végül maga is fegyverrel támadt a magyarokra. — Azt kellett Csányinak megírni, hogy amennyiben a hírek valónak bizonyulnának, »készebbek vagyunk egytől egyig meghalni, mint nemzeti életünk hitszegő lemészároltatását gyáván eltűrni«. Igazi Kossuth-levél ez is, telve a Csányi iránti bizalom jeleivel. Hírt ad benne az »irtózatps szerencsétlenségről«, Eszéknek árulás által történt elvesztéséről, Görgey megérkezéséről, elmondja, hogy Dembinski panaszkodik Görgey engedetlensége miatt s hogy »Görgey körében sokaknál a személyes nagyravágyás előbb áll a hazánál«. »Félek — fejezi be levelét Kossuth — drasticus eszközökhöz kell nyúlnom. Beh szeretném, ha önnek fele Erdélyben, fele Miskolcon lehetne !«17 16 Az utasítás fogalmazványa OHB 205911849. sz. alatt. 17 Kossuth s. k. levelét 1. OL. Csányi-iratok 1278. rakt. sz. alatt.