Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
KOSSUTH É-i CSÁNYI 665 Csányi február 23-i válaszában még mindig »muszka gúnyába, hosszú ingekbe öltöztetett« románokról beszél, de igéri, hogy ír az ügyben a cári tabornoknak. A magyarországi hadi készületekről hallva arra gondol, hogy micsoda kár »az erők illyen szétdarabolása«. »Ha most az Erdélyben lévő seregek Magyarországban lehetnének — írja — az osztrákokat legyőzni nem lenne nagy feladat.« »Istenem, minő botrányos események bélyegezik szent harczunkat« — sóhajt fel Eszék elestének hallatára s rögtön Kossuthra gondol : »Képzelem lelkiállapotodat, igen tisztelt barátom ! Te, ki egész valóddal annyira csatolva vagy a haza ügyéhez, ki a kedvező bontakozást percről percre várod, és amikor győzelemhírt reménylesz, egy nagyfontosságú erősségnek, az ország kulcsának elestéről értesülsz. Iszonyatos állapot ez a mi állapotunk, engemet csak az vígasztal, hogy oda mégis már minden akadályok dacára eljutottunk, hogy Austria bennünket meghódítani nem képes, évekig tarthat változó szerencsével a küzdelem, de az osztrák dicsőségnek óiája ütött külavatkozás nélkül.«18 Kossuthot érzékenyen érintette Csányi célzása az erők megosztottságára, hiszen már Csányi kiküldésekor úgy képzelte el, hogy a döntő katonai győzelem után kivonják a seregeket Erdélyből és »mozgó colonnokkal fogják Erdély viszonyait elintézni«.1 9 »Az az Erdély valóban nagy átok reánk — írja máicius 2-i válaszában — mikor fogunk már azon erővel hazánk életére acsarkodó ellenségünk ellen disponálhatni ? Igazad .van, ha az itt volna, fütyölve megvertük volna Winüischgrätz uramat... és mikor kapok egy levelet tolled, mellyben pénzt nem kérsz ? Pedig te gazdálkodol, mint senki más, de az az Erdély egy borzasztó örvény, melly mindent elnyel. Bizon még abbahagyjuk, ha soká nem végez az öreg úr.« Kéri Csányit, hogy siettesse az öreget és figyelmeztesse, ne szórja szét az erejét, mert Szebennél megint kudarcot vall. »Ez az Erdély valóban megesz minket — utal Kossuth az Erdélybe küldött rengeteg katonai erőre, amellyel „Budavárát vehetnők be egy het alatt" — azért siessen az öregúr, vagy Isten bizon nem tudom, mit csinálunk azzal az átkos Erdéllyel.« S elmondja Kossuth a Dembinski-Görgey viszály újabb fejleményeit, beszámol az első igazi nagy erőpróbáról, a kápolnai csatáról, vázolja a kedvező kilátásokat. »Nagy napokat élünk — írja — az élet és halál döntó napjait, amint Istennek tetszeni fog! Hanem az már világos, hogy ha elveszünk, az Erdélyre pazarolt tömérdek erő miatt veszünk el. A aolgok annyira értek itt, hogy Bem vagy hiába győzend, mert ha Windischgrätz verve lehet, Puchner fejfájást nem csinál, vagy ha itt elveszünk, ismét hiába győzend, mert akkor Erdély nem ment meg. Azért siessen az öreg úr, különben meglehet, elveszünk vagy 5000 embert tőlle . . .« 23 Egy héttel később, amikor beszámol a Dembmski leváltását eredményező válságról s közli, hogy 50.000 emberrel indulnak Pest felé, azzal biztatja Csányit, hogy ha az erdélyi bajok nem volnának, Budára hívná húsvéti bárányra. »Concentráljátok az erőt, ne engedd dissipálni — kéri Csányit, — és győzzetek... Ah az az Erdély, az az Erdély a mi Achilles sarkunk. Isten áldjon meg, hogy ott vagy. Mivé lennénk, ha ott nem volnál.«21 »« OHB 259211849. sz. 19 Csányi utal erre febr. 22-i jelentésében, OHB 3590/1849. sz. 20 S. k. eredeti a Csányi-iratok 1278. rakt. sz. csomójában. " U. o.
