Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
KOSSUTH É-i CSÁNYI 663 ügyet féltse a vakmerő harcmodor következményeitől. »Derék okos ember Bem, de szeles fráter, akármit mondjon, elszeleskedte a dolgot, túlbecsülvén saját, és csekélyre mérve az ellenség erejét« — így ír róla az első napokban, február 3-án s másnap megismétli : »Egycbberánt ... én tartok tőle, hogy ha ő a kellő segély megérkezése nélkül támadja mrg Szebcnt, ismét kudarcot vall.« »Már magamnak is bosszúságomra szolgálnak Kassa'ndra sajátságaim — írja február 6-án — alig olvastad el levelemet, mellyben Bem szelessége felett aggodalmamat nyilvánítanám, már azt is kell írnom, hogy ő megveretett és Déva felé visszavonulásban van.« Persze ez a vélemény nem nevezhető tárgyilagos bírálatnak Bem vízaknai hősi harcával szemben, amely a jelenlévő Petőfit egyik legszebb, leglelkesitőbb forradalmi versének megírására ihlette. De úgy látszik Csányi is azt tartja, hogy csak-a siker igazolhatja a fővezér taktikáját, mert kísérletet tesz, hogy Bemet a kormánybiztos véleményének meghallgatására szorítsa. »írtam Bemnek is — közli Kossuthtal a levelében — igen barátságosan, de egyszersmind tudtára adtam, hogy én magamat nem engedem ignoráltatni.« Ez a bizalmatlanság azonban csak addig tart, amíg Bem újból fel nem tudja mutatni a hadvezér taktikájának legfőbb igazolását, a sikert. A piski győzelemről szóló tudósításban Csányi már készségesen ismeri el az »ősz bajnok« érdemeit, akinek visszavonulása Szászsebestől Szászvárosig »oly remek, hogy nem lehet az által bámulatra nem ragadtatni és azon meggyőződéshez nem jutni, hogy ő nem egyedül nagy tüzér, hanem valóban nagy vezér is, kár benne az egyébkint katonában dicséretes tulajdon, a vakmerőség.« »Iszonyú vakmerő ember — írja másik levelében Kossuthnak, miután beszámolt Bem egyéni hőstetteiről — de valóban derék ember, ámbár folytonos aggodalomban tart engemet vakmerőségével, ha ő elesne, nincsen egyetlen egy ember is a közvélemény szerint, ki a vezérletet átvehetné «13 S nem fukarkodik az elismeréssel Csányi akkor sem, amikor Bem legnagyobb fegyvertényéről, Nagyszeben március 11-én történt bevételéről értesül. »Az ősz bajnok bennünket meglepett, Szeben a magyaré« — írja Kossuthnak, amikor megkapja Bemnek Puchner lakásából írt győzelmi jelentését s nem késett a »nagy bajnok és vitéz serege« diadalát azonnal falragaszokon tudatni Kolozsvár lakosságával.14 Amilyen mértékben bontakoztak ki Bem merész, forradalmi hadvezetésének eredményei, olyan. mértékben enyhül Csányi kritikája Bem hadvezetése fölött, bár az aggodalom, hogy Bem hajlama a, legnagyobb kockázatvállalásokra egyszer még súlyos következményekkel jár, mindvégig megmarad benne. Annál inkább mélyül azonban az ellentét köztük azokban a kérdésekben, amelyek a polgári igazgatás körébe tartoztak. Ezen a téren úgy látszik, Csányi sem mutatta azt a tapintatot Bemmel szemben, amit Kossuth a figyelmébe ajánlott, erre mutat legalább is a Csányi mellé segítségül kiküldött Asztalos Pál véleménye a két öreg viszonyáról. »Én igén féltem Csányit, minden levelemben kérem, vigyázzon — írta Asztalos február 24-én Kossuthnak — a két öreg majd úgy neki szelesíti egymást ! Megírtam neki, hogy a más szemében meglátja a szálkát, magáéban nem a gerendát.«15 Bizonyos azonban az is, hogy Csányi Kossuth határozott utasítását követte, amikor Erdély polgári igazgatásának területén Bem számos kezdeményezésével 13 Erről a napról — febr. 16-áról — Csányi az OHB-nak is, Kossuthnak is írt jelentést, nagyjából ugyanazokról a dolgokról. Az idézet első része az OHB-hoz, a másodili a Kossuthoz írt jelentésből való. (L. OHB 410411849. sz. alitt.) li Bem jelentését, Csányi levelét és a falragaszt ld. OL. OHB. 344311849. sz. alatt. 15 OL. OHB 2590/1849.
