Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
KOSSUTH É-i CSÁNYI 657 ő már nem volt a fővárosban. Január 4-én még rövid levélben tudósította Kossuthot a Vilmos-huszárok szép tétényi győzelméről, de megírta azt is, hogy a tervek és a már elvégzett hadmozdulatok miatt nem lehetett kiaknázni a sikert. Ekkor már a katonaság utolsó csapatai vonulnak át a fővároson s Csányi ismét »a mirigyhaláltól pusztított városról« ír, ahol »bús, komoly, aggódott mindenki«. »Én maradok, míg a katonaság elvonul — fejezi be a lehangolt levelet — azután Döbröcönbe, nyugalomra, míg onnan is ki nem zavarnak. Mulatságból történetét irandom a vésztellyes 9 holnapoknak.«73 Másnap, miután az utolsó katona és az utolsó szállítmány is elhagyta a fővárost, maga is elindult s végig kísérve a szállítmányokat viszontagságos útjukon, január 10. körül megérkezett Debrecenbe, de nem azért, hogy a nyugalmat élvezze, hanem hogy Kossuth hitéből új energiát merítve, új feladatok vállalásával szolgálja mindkettejük közös ügyét, a haza fenyegetett szabadságát. Azzal a tudattal tehetett pontot kormánybiztosi működésének talán legnehezebb szakasza mögé, hogy kötelezettségeit képességeihez mérten, Kossuth szándékainak megfelelően teljesítette. Az ellenséges támadás lehetőségének felmerülésétől kezdve az erők összpontosítása mellett s a visszavonulás ellen, majd a Buda előtti döntő csata megvívása mellett volt s nem lehet hibáztatni azért, hogy véleményét nem tudta Görgeyre ráerőszakolni, hanem meghajolt a tények — a koncentráció megvalósulásának elmaradása — és Görgey katonai érvei előtt. Láttuk, hogy Görgey az utolsó napokig élvezte Kossuth és a Bizott• mány teljes bizalmát és még a november eleji napokban olyan széles hatáskört kapott Kossuthtól, amellyel szemben gyakorlatilag nem látszott szükségesnek a kormánybiztosi teljhatalom érvényesítése. Nem is kapott Csányi soha Kossuthtól olyan utasítást, amely közvetlenül a harc kérdéseibe való beavatkozást kívánta volna, vagy amely Görgeyvel szemben energikus fellépésre, vagy éppen kormánybiztcrí teljhatalmának igénybevételére szólította volna fel. Csányi, aki a nyilt ellenséggél erélyesen szembeszállt, önmagától nem jutott el odáig, hogy a Görgey jellemében és taktikájában már megj.elenő jobbratolódást felismerje. Kormánybiztosi funkciójának egyéb feladatait azonban lelkiismeretesen és a régi eréllyel teljesítette s Kossuth erőfeszítései mellett az ő munkájának volt jelentékeny részben az eredménye az, hogy a feldunai hadsereg két hónap alatt a schwecliati tarka alakulatból valóban sereg lett, amelyre Kossuth bizton számíthatott a tavaszi hadjáratra való felkészülés idején. IV Csányi úgy gondolta, amikor Görgey seregétől megvált, hogy feladatának, a főváros kiürítésének befejezése után a jól megérdemelt nyugalmat élvezheti Debrecenben s »mulatságból történetét irandja a vésztellyes kilenc hónapoknak«. Rossz egészségi állapotban volt.s ezért úgy látszik Kossuth is belenyugodott, hogy leghasználhatóbb munkatársáról átmenetileg le kell mondania. Egy-két nappal Csányi Debrecenbe érkezése után ugyanis már kinevezte utódait Görgey hadseregéhez Luzsénszky Pál és Ragályi Ferdinánd képviselők személyében, fenntartva Csányinak az egész magyar hadseregre érvényes országos főbiztosi jogait. A decemberi visszavonulás tapasztalat ai, de méginkább a 73 OL. Kossuth Polizei-Akten 578. sz.
