Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
658 BARTA ISTVAlt váci kiáltvány meggyőzték Kossuthot arról, hogy Görgeyvel szemben kíméletlenül alkalmazni kell a polgári hatalom kényszerítő eszközeit s a két új kormánybiztosnak adott felhatalmazásába már bekerült mindaz, aminek alkalmazásáról Csányi esetében még szó sem lehetett a Kossuth bizalmát élvező fővezérrel szemben. Szó volt benne arról, hogy a vezér feltétlenül köteles követni a kormány által kitűzött politikai irányt, hogy a kormánybiztosok, ha a vezér ezt nem tenné, kötelesek őt elmozdítani, hogy a vezér tiszteket csak a kormánybiztosok jóváhagyásával nevezhet ki, hogy a sereg oda köteles menni, ahová a kormány parancsolja stb. A széleskörű teljhatalmat biztosító felhatalmazást ugyan Nyáry Pál alaposan megszelídítette, de ami megmaradt belőle, az is alkalmas lett volna arra, hogy kordában tartsa Görgeyt, ha lett volna ember, aki érvényt is tud szerezni neki. A két új kormánybiztos azonban nem bizonyult erre a feladatra alkalmasnak.1 Közben Csányi, amint előrelátható volt, nem sokáig pihenhetett Debrecenben ; képességeire csakhamar olyan területen lett szükség, amely ekkor, a magyar ügy mélypontja idején, alapvetően fontos volt az ideiglenes fővárosban székelő kormány és a Tiszántúl, a maradék Magyarország biztonsága szempontjából. Erdélybe kellett, mennie, ahol Bem december vége óta kivívott sorozatos sikerei a közvetlenül fenyegető veszélyt elhárították ugyan, de ahol az elért eredmények megszilárdításához és a további, végleges sikerek előfeltételeinek megteremtéséhez rengeteg szervező munkára, és ehhez megfelelő emberre volt szükség. A december 19-én kinevezett erdélyi kormánybiztos, a bihari ellenzék egykori harcos vezére, Beöthy Ödön, aki előzőleg szeptember elejétől a délvidéken birkózott hősiesen a megoldhatatlan feladatok tömkelegével, január eleje óta egymásután írta lemondó leveleit a Honvédelmi Bizottmányhoz s megrongált egészségére való hivatkozással más, erélyesebb kormánybiztos kiküldését sürgette maga helyett2. Kossuth nem igen válogathatott emberekben s így szinte természetes, hogy Csányira gondolt, aki a haza szolgálatát most is elébe helyezte saját egyéni érdekeinek és elfogadta a minden eddiginél terhesebbnek ígérkező megbízatást. A megállapodás közte és Kossuth között január 18-a körül történt meg a kormánybiztosi megbízatás elvállalásáról ; Csányi jellemző módon csak a Kossuth által felajánlottnál alacsonyabb napidíjra tartott igényt.3 Kossuth utasítása, amelyet a kinevezés napján, január 27-én Csányihoz intézett, hosszan és részletesen ismertette azokat a feladatokat, amelyek a Beőthyéhez hasonló teljhatalommal felruházott új kormánybiztosra vártak. »Az Erdélyre vonatkozó intézkedések vezérlete egységet és erőt kíván — möndta Kossuth az utasításban. Az nem elég, hogy Erdély fegyvereink által visszafoglaltatott, hanem az uniónak még ezután kell igazán valósíttatni s a különböző népfajok társadalmi mint politicai életébe beolttatni, hogy így a közigazgatás viszonyai a magyar kormányzati rendszerbe részint beolvasztassanak. részint pedig — amennyiben természetök a különböző népek belső 1 A jan. 13-án kelt rendelet Kossuth által javítgatott, Nyáry és Madarász által lerövidített fogalmazványát 1. OL. OHB 364/1849. sz. alatt. 2 A lemondás valódi oka — Beöthy kétségtelenül rossz egészségi állapota mellett — az volt, hogy komoly ellentétek fejlődtek ki közte és Bem között. Beöthy nem tartotta elegendőnek azt az erőt, amit Bem a felszabadított területek biztosítására hátrahagyott в attól tartott, hogy a megújuló román mozgalmak Kolozsvárt is N-gyenyed sorfára juttatják. (L. jan. Í9-i lemondólevelét OL. OHB 701/1849. sz. alatt.) 3 V. ö. jan. 18-án Kossuthhoz intézett levelével. (OL. Vörös Antal-gyüjt. 823. sz.)
