Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
KOSSUTH ÉS CSÁNYI 653 »a jobbparton dől el a dolog«, oda kell tehát összpontosítani minden erőt, a balparton szervezzen Csányi népfelkelést, gerillacsapatokkal. »Fejtsünk ki minden energiát — írja neki — miszerint elmondhassuk halálunk óráján is : »hazám! leróttam mind, amivel neked tartozám!«5 6 Az újabb rossz hírek vétele után pedig még ugyanaznap másodszor is ír Csányinak, sürgeti az erők átvitelét a jobbpartra s kéri : »Menjen országos biztos úr Görgeyhez s mondja meg neki, hogy én tökéletes bizodalommal lévén iránta, stratégiai tervekbe nem avat• kozom, de az Istenért is kérem, concentrálja erejét a lehetségig, támadjon egy ponton, ha támad concentrált erővel, győzni fog. Mit és mennyit vonjon a balpartról magához, ő tudja, de hiszen azt mondja ön, annyi a nép Komáromban, hogy nem is fér . . . Ott vesztegel a sok nép, míg szegény Görgey küzd, mint az oroszlán . . . Amint Görgey mostani seregével a balparti erőrész és Perczel egyesülnek, akkor támadni kell, támadni egész erővel, lia a jobbparton egy nagy ütközetben győztünk, higyje el, mindenütt győztünk. Concentrálni az erőt minden áron . . . Keltse fel a népet, az ellenség háta mögére,pusztító Völkerkrieg! Én mindent elkövetek, de Győrt tartsák, míg Perczel megérkezik.«56 Ha Csányi nem is ismerte volna Kossuthnak Görgeyhez írt hasonló tartalmú, de jóval hosszabb leveleit, ezekből a levelekből világosan megismerhette Kossuth helyes elgondolásait az erők összpontosításáról s nem kétséges, hogy meg is tett mindent, hogy Görgeyt rávegye Kossuth óhajának teljesíté• sére. Ezirányú tevékenységét megnehezítette az a körülmény, hogy Pozsony elhagyásának napjától december 24-éig a balparti seregnél tartózkodott ; amikor Győrbe ért s sürgetésére Görgey kiadta a parancsot a balparti sereg áthozatalára, a jégzajlás miatt ezt a parancsot már nem lehetett végrehajtani. Többet ennél nem tehetett, de nem is kívánt tőle senki : Kossuth ezekben a" levelekben is Görgey iránti teljes bizalmát hangsúlyozta és azt, hogy stratégiai terveibe nem kíván beleavatkozni. A magyar huszárság mosoni győzelme és * Görgeynek erről Pestre küldött jelentésé átmeneti időre eloszlatta Kossuthban is, Csányiban is a bizalmatlanság keletkező hangulatát. Csányi inkább azzal vélte szolgálni Kossuth törekvéseit, hogy erélyes intézkedéseket tett a népfelkelés talpraállítására : különösen a Bakonyban szervezendő vadászcsapatoktól várt sokat, még a fogházakból is ki akart bocsátani »ismert elszánt> ságú alkalmas egyéneket, kikről meg lehetünk győződve, hogy szabadságukat nem polgártársaik ellen, de a haza javára használandják.«5 7 Úgy látszik egyébként is, hogy Görgeynek sikerült Csányit megnyugtatnia, mert december 22-én azt írta Kossuthnak, hogy Görgey több napig tudja Győrt tartani — az erők összevonása miatt volt ez döntően fontos, hiszen Perczel serege Kossuth rendelete nyomán már elindult felfelé — a mosonyi sikernek pedig két következményét emelte ki : »Első, hogy Görgey nagy bizodalmat nyert az ügyhöz, magához és a sereghez, másik, a sereg úgy fellelkesült, különösen a huszárok, hogy most már a hideget is szívesen tűrik . . . Mégegyszer áldást és békét, de békét csak a legbecsületesebb áron.«5 8 Két nappal később pedig, amikor már Perczel közeledtéről adhatott hírt Kossuthnak s a délvidéki táborból 65 U. o. 56 U. o. 57 L. Csányi Hunkár Antalhoz intézett keltezetlen, dec. 20. után írt levelét Csányi-iratok 1272 b rakt. sz. 68 OL. OHB. 6411/1848. sz. 10*
