Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
654 ВАНТА ISTVÁN is útban voltak az erősítések, annak a véleménynek adott kifejezést, hogy »már most vétek nélkül defensivára szorítkozva nem maradhatunk«.5 9 Karácsony napján azonban mégis arról kell tudatnia Kossuthot, hogy »az ellenség itt sem akarja a bikát szarvánál fogni, hanem túl akar bennünket szárnyalni«. A vezérkari főnököt, Kohlmannt 60 okolja a visszavonulási tervekért. »Ez egy haszontalan, félékeny lény — írja róla — az ő félelme oka minden rossznak. Felőle azt hiszem, hogy seregünket a világból is kihátráltatná, csak ő ne legyen elfogatás veszélyének kitéve.« Perczel is közeledik már s keserű levelet írt Csányinak. »Lesz bajom e két emberrel — aggódik nem alaptalanul Csányi — de Móricz eddig hozzám szeretetet és bizodalmat tanúsított, azért hiszem, hogy jót tehetek. Vajha minél előbb concentrálódhassunk. Én hiszek, reménylek teljes lelkemből.«61 Kossuth ugyanaznapi levele megint csak a támadást hangsúlyozza. »Erőt concentrálni — írja Csányinak — megtámadni az ellenséget s Győrt egy győzelemmel biztosítani, ez jobb mód volna. De hiszen tudom, hogy te is így érzesz. Mit tegyek, hogy valósuljon? véremet, életemet, idvességemet !«62 Kossuth levele karácsony másnapján jut el Csányihoz, aki azonnal nekiül, hogy hosszú levélben fejtse ki a helyzetet. »Istenemre mondom, nincs szerencsétlenebb ember ezekkel az örökös retirádákkal — írja — mint én. Minduntalan készen lenni a hátrálásra, a legkínosabb érzet. Ma itt egy erős lovas recognoscirozás történt, minek következése holnap igen valószínűleg támadás, és a túlszárnyalástuli aggodalomból retirálás leend. Hiában hirdetem az egyesülést, seregünk Dunán innen és Dunán túl. Perczel még csak holnap érhet Tétre, így lehet, hogy segédségünkre későn. M)st jövök a tábornokiul, kértem, gondolják meg jól a dolgot, hogy Perczelnek kellő irányt adhassak mozdulatában.« Éjfél felé tart már a levélírásban Csányi, amikor bizonyossá válik a másnapi visszavonulás. »Most jön Görgey tábornok úr — folytatódik egyéb részletek után a levél — és mondja, hogy el lévén szárnyalva, holnap mennünk kell, különben ha a 60.000 emberre csinált sáncokat, áiadásokra, járhatatlanságra számítottakat védeni akarjuk, nagyobb részét ágyúinknak el fogjuk veszíteni, a sáncok között iszonyú intervallumok lévén . . . Eszerint ismét retirálunk s mint Kassandrának, beteljesül jövendölésem, hogy a főváros körül vívjuk az élethalálharcot, de hitem erős, hitem szerint győzelemmel. Még a hátunk mögé is ágyukat állítsunk a futni akarók ellen. Ott élni, vagy halni kell. Budát fel ne adjuk, tisztelt Barátom. Az országgyűlés utolsó percig maradjon Pesten. Lengje át lelkületed, tisztelt barátom, minden becsületes hazáját szerető embert, és mi győzni fogunk. Én nem hiszem, hogy erősen űzzön bennünket az ellenség, és ha űz, a szorosokban verekedhetünk. Csak aTuladunán lévők lennének nálunk!. . . Győrt nehezebb kebellel hagyom el, mint Pozsonyt . . . Utánad, de igen igen utánad, nékem jutott a legnagyobb szerencsétlenség, a legkeserűbb pohár a hazában, ki ezen szerencsétlen retirádát kezdettül ízlelem. Az Isten tartson meg hazánknak igen tisztelt barátom.«63 Másnap reggel pedig már a vérgehajtott visszavonulásról 59 A dec. 24-i levél fogalmazványát 1. OL. Csányi-iratok 1272!b rakt. sz. alatt. 60 Kohlmann nov. 6. óta a győri eáncolási munkákat vezette (V. ö. Kossuth nov. 5-i levelével, OHB 1848 ; 2546. sz.) a vezérkari főnöki munkakört azalatt Pusztelnik látta el. Kohlmann akkor csatlakozott ismét Görgeyhez, amikor a visszavonuló sereg Győrt elérte. 61 A levél eredetijét 1. OL. Kossuth Polizei-Akten 519. sz. alatt. 62 A dec. 25-én kelt levél s. k. eredetijét 1. OL. Csányi-iratok 1276. rakt. sz. alatt. 63 L. OHB 6777/1848. sz.
