Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
636 BAB.TA ISTVÁN ш A magyar fegyverek pákozdi sikere egyben elindítója volt a hibák egész sorozatának, amelyek megakadályozták azt, hogy a győzelem valóban az ellenség teljes megsemmisítését és a felkészülés időszakának jelentős meghosszabbítását eredményezze. A sikert követő döntések meghozatalánál súlyos következményekkel járt az a körülmény, hogy Kossuth nem volt a táborban s nem érvényesítette a tehetetlen, nagyrészt osztrák nevelésű és érzelmű hadvezetéssel szemben a forradalmi háború támadó taktikáját és nem követelte a visszavert ellenség teljes megsemmisítését. Kossuth ezekben az órákban Szolnok felé utazott, hogy folytassa nagysikerű toborzóútját, amelyet szeptember 27-én megszakított, hogy rendbehozza a Pesten Lamberg kinevezése következtében válságosra fordult politikai helyzetet.1 Csányi a táborban volt s egyike volt azoknak, akiknek erélye a siker kivívásához vezetett, az ütközet befejezése után azonban abba a hibába esett, hogy hosszas meggyőzés után bár, de elfogadta a parancsnokok okoskodását, akik a bekerítés és az éjjeli támadás veszélyére való hivatkozással a sereg Martonvásár felé való visszavonását javasolták. Pedig a sereg kívánta a harcot, lelkesedése Csányira is nagy hatást gyakorolt. »Szívemelő volt látni a lelkesült seregeket — írta az ütközet estéjén a Honvédelmi Bizottmánynak — melyek különbség nélkül a legnagyobb készséggel lettek volna megtámadok« s a sereg állásairól is az volt a véleménye, hogy »ha a jobb szárnyon Lovasberény felől nem kölle a túlszárnyalástól tartanunk, úgy nemcsak megtarthatnánk állásunkat, de agressive is működhetnénk.« Alávetette azonban magát a hadvezetés véleményének, annál is könnyebben, mivel határtalan volt az öröme, hogy a volt császári vezetés és a sereg helytállt az ütközetben az ugyancsak császári ellenség ellen. »Móga és Holcse generálisokra biztosan számolhatni — írta Pestre — valamint tartózkodás nélkül felszólaltam akkor, mikor vezéreink által a haza érdekeit és fegyvereink becsületét veszélyeztetve tapasztalám, úgy kötelességem érzetében ki kell jelentenem a bizodalmat, mellyet ezek megérdemelnek és Móga tábornagynak még vezéri ügyessége is kétségen kívüli.« A siker erkölcsi jelentőségét emelte ki akkor is, amikor a hadseregről szólott. »Ez volt az első nap — írta — melly a körülményekhez mérve teljesen kielégítő, részint mert meggyőzött bennünket, hogy a seregekre bízvást lehet számolni, és azok tisztikarára, részint mert valamint a seregünknek a szerencsés eredmény morális erejét nevezetesen felemelte, úgy lehangolta büszke magabiztosságát az ellenségnek . . Ezen nap elválasztotta hitem szerint az osztrák seregeket, mert ki szolgáljon a mieink közül azokkal, kik hosszú évek során a magyar szíves vendégszeretetbeni részesülés után illy alávaló perfidiára vetemedhettek.«2 Az első hibát, a visszavonulást nyomon követte a többi. Megkötötték Jellasicscsal a fegyverszünetet, majd amikor az ellenséges sereg a fegyverszünet megszegésével északnyugati irányba elvonult, több mint kétnapos késéssel indították meg üldözésére a magyar sereget s így olyan nagy előnyt biztosítottak Jellasicsnak, amelynek birtokában az a különben sem túlgyorsan mozgó magyar sereg előtt kényelmesen elérte az osztrák határt. Ebben a késedelemben hibás lehetett Csányi is ; ő sem ismerte fel azonnal Jellasics igazi szándékát 1 Kossuth alföldi toborzóútjára 1. a szerző tanulmányát : Kossuth alföldi toborzóútja 1848 őszén. Századok 1952. 1. sz. s Csányi szept. 29-i jelentésének fogalmazványát 1. OL. Csányi-iratok 1278. rakt. sz.
