Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
KOSSUTH ÉS CSXNYI 637 s a megkötött fegyverszünet formai tényéhez ragaszkodva, nem sürgette idejében az üldözést. Még jobban lefékezte a magyar seregek lendületét az a körülmény, hogy a fővárosban az ügyek irányítását Kossuth távollétében a képviselőház elnöke, Pázmándy Dénes vitte, aki nem volt híve a Bécscsel való nyílt szakításnak s rendelkezéseivel az első napokban az ellenség üldözése helyett a főváros biztosítását kötötte a vezérek és a kormánybiztosok lelkére.3 Később pedig," mikor Jellasics már a határ felé közeledett, külön is meghagyta Csányinak, hogy az üldözés során ne lépjék át az osztrák határt.4 Csányi az első napok ingadozása után azon volt, hogy az üldözést siettesse és az ellenség megsemmisítését előmozdítsa : elrendelte a népfelkelést a dunántúli megyékben is, erősítéseket kért a táborba, beütést tervezett Jellasics mögött Horvátországba és arra készítette elő a sereget, hogy még abban az esetben is megütköznek Jellasicscsal, ha az Ausztriából jövő segédcsapatokkal egyesülne. Az sem rettentette meg Csányit, hogy a kamarilla közben október 3-án kiadatta Ferdinánddal a magyar országgyűlés feloszlatását és Jellasics telj hatalmú királyi biztosi kinevezését tartalmazó rendeleteket, annál kevésbbé nem, mivel egyidejűleg jutottak el hozzá az október 6-i bécsi forradalomról szóló tudósítások. »Régóta nem éreztem magam olyan jól, mint a bécsi hírekre — írta Pázmándynak — van bíró a felhők felett, segéllend bennünket a magyarok Istene«.5 Azonnal felismeri a váratlan esemény óriási horderejét, követeli, hogy Pestről küldjenek határozott utasításokat Mógának, addig is intézkedéseket tesz, hogy a Dunántúlról előnyomuló népfelkelés vágja el Jellasics seregének útját. »Várva várjuk Pestről teendőinkre nézve az utasítást — írja október 7-i levelében Pázmándynak — most okvetlenül az országgyűlésnek kell meghatározni a katonai működést általános értelemben, részletes kivitele természet szerint a katonai parancsnokra hagyatván.« Pázmándytól meg is jött az utasítás, de nem az, amit Csányi várt : a képviselőház elnöke közölte a ház megbélyegző és elutasító határozatát az október 3-i királyi rendeletekre s közölte azt is, hogy »a választmány abban állapodott meg, hogy a fősereggel tovább nyomulni nçm lehet«, Győr alatt kell minél nagyobb erőt összegyűjteni és védekező állást félvenni. Közölte Pázmándy azt is, hogy »az ország gyűlése minden méltánytalanságok mellett őfelsége trónja iránti hűséget semmi esetben nem fogja felmondani, sem a monaTchiátóli elszakadását, azonban mi törvénytelen rendelet, jöjjön bármily formában, nem fog elfogadtatni.«6 így állottak a \dolgok akkor, amikor Jellasics menekülő serege már az osztrák határ felé közeledett és amikor Kossuth fárasztó, de nagysikerű toborzó- * útját abbahagyva október 7-én reggel visszatért a fővárosba. Kossuth az alföldi nép körében szerzett tapasztalatok birtokában egycsapásra helyreállította az országgyűlés önbizalmát és lelkes elszántsággá változtatta át azt a megdöbbenést és zavart, amely az október 3-i törvénytelen királyi rendeletek nyomán átmenetileg úrrá lett a képviselőház egyrészén. A rendeleteket visszauta-3 A pákozdi ütközetet követő napok történetére 1. a szerző tanulmányát : A magyar szabadságharc vezetői és a bécsi októberi forradalom. Századok, 1951. évf. Ugyanott ki van adva a következőkben idézett levéltári anyag jelentős része is ; az akták túlnyomó része napvilágot látott a Kossuth összes Munkái c. sorozat közelmúltban megjelent XIII. kötetében is: Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. I. Bpest, 1952. 4 Okt. 6-i, Csányihoz intézett levelében, (OL. Csányi-iratok 1274. sz.) 6 Csányi okt. 7-i, Pázmándyhoz irt levelét 1. OL. Kossuth Polizei-Akten 145. sz. • Az okt. 7-én kelt levelet 1. OL. Csányi-iratok 1274. sz. 9»
