Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
624 y BARTA ISTVÁN helyzet négy hónap óta Cassandra szerepét játszani, (hiszen mi ketten valánk a horvát ügyben évek óta a nemzet Cassandrái) és nem segíthetni mások miatt. De hiszen pár nap alatt máskint leszen. Én alkuszom az ördöggel is, de a schwarzgelb reactioval egy hajszálnyit sem, ha darabokra vagdalnak is. De nem fognak vagdalni, én talpra állítom a hazát, ha a diplomatizáló politicának egyszer vége szakad.« »Én nagyon beteg vagyok — fejeződik be a Csányit érdeklő részletkérdések megválaszolása után a levél — óránként fekszem meredülten mint a fa, mozdulatlanul. De a veszély megedzi roncsolt idegeimet. Én nem esem kétségbe. Csak még egy kis kitartás, e^ a nemzet nem fog elveszni.»49 A levél pátosza, drámai hagja már azt a feszültséget tükrözi, amely a magyar forradalom szeptemberi nagy fellendülését, drámai fordulatát jellemzi majd. Kossuth érzi, látja már a küszöbön álló mérhetetlen jelentőségű eseményeket, tudja, milyen próbatétel vár a nemzet ellenálló erejére, amelyet ezekben a napokban elsősorban a drávai hadsereg testesített meg. Annak helytállásán múlott a nemzet sorsa, ezt tudta Kossuth és azt akarta levelének minden sorával Csányival is tudatosítani. Csányiban Kossuth buzdításai valóban fokoaták az elszántságot és lelkesedést, ugyanakkor azonban az ő hite is nagyban hozzájárult Kossuth és Szemere védelmi elszántságának erősítéséhez és ahhoz, hogy az országgyűlés legsötétebb napokban is bízott a sikeres fegyveres ellenállás lehetőségében. Csányi nem titkolta el jelentéseiben a helyzet fokozódó rosszabboelását, a hadsereg elégedetlenségét, a tisztikar szellemének nem kielégítő voltát, s a »saját lelkükön táplált kígyók«, a belső ellenség mardosását, sőt azt sem, hogy Jellasics demagóg célzatú intézkedései a Dráván túl — az úri haszonvételeket és a makkoltatást a volt jobbágyok számára szabaddá tette — éreztetik hatásukat a köznépre s néhol »a szellem rossz, igen rossz és csak alkalomra vár a kitörésre.«53 De — éppen személyes tapasztalatai alapján — tudta, hogy a Dunántúl túlnyomó részében a parasztság a függetlenség híve s lia mégis utalt a nyugtalanító jelenségekre is, annak megvolt az a haszna, hogy emlékeztette Kossuthot a parasztság kielégítetlen követeléseire. Rámutatott arra is, hogy a megyei nemzetőrcsapatok szeptember elején esedékessé vált leváltása mennyire megzavarta a védelmi intézkedéseket s hogy a pénzellátásban mutatkozó zavarok menynyire károsan befolyásolják a katonaság hangulatát. Jelentéseiben azonban a nehézségek feltárása ellenére sincs nyoma csüggedésnek. »Bárminő aggasztók is a jelek — írja a miniszterelnöknek szept. 3-án — reám nézve csüggesztő hatással nincsenek, mi tenni fogunk mindent, mit tőlünk a kötelesség szent érzete követel és amit feladatul nekünk tisztelt kormányunk kijelölt.« »Történjék bármi — írja máshol — én a vész óráiban helyemen állok.« »Lehet, hogy olyant kérek — írja ismét egy sürgető levele végén — mit adni nem lehet, ez esetben teszünk, mit tehetünk.«51 Ehhez hasonló nyilatkozatot szinte minden jelentésében találni s az események, amelyek hamarosan bekövetkeztek, bebizonyították, hogy a haza valóban minden helyzetben számithat Csányira. Az események Kossuth augusztus 31-i levele után drámai gyorsasággal követték egymást s már nem adtak időt arra, hogy az országgyűlés érdemben is foglalkozzék a horvátokkal való megegyezés tervével. Az augusztus 31-i 49 Az aug. 31-én kelt levelet 1. u. o. 60 Ilyen utalások vannak a belügym. 833, 877., 897. stb. sz. jelentéseiben. 51 Az idézetek Csányinak a belügym. ein. 833. sz. alatt levő jelentéséből valók.
