Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
KOSSUTH É-i CSÁNYI 609 tosnak küldte ki. A rendelet, amelyet Szemere fogalmazott, de Kossuth alaposan kibővített, »a határt nem ismerő törvénytelen törekvés veszélyének megelőzése, sőt szükség esetében elnyomattatása és megfenyítése« végett Csányi alá rendelte a Drávánál összevonandó, egyelőre 4000 főre tervezett sorkatonaságot és nemzetőrséget, felhatalmazta, hogy az utóbbiakat fegyverbe hívja és felhasználja, a Horvátországból elmenekülteket és az ottmaradt, de fenyegetett magyarokat megvédje, a megtévedteket »a törvény népszerű magyarázata« által felvilágosítsa. »A szellemi fegyvernek minden nemeit felhasználandja — mondja a rendelet — az anyagi összeütközéstől a lehetségig óvakodni fog.« »Célja a hadi erő összevonásnak s felállításnak most még nem a megtámadás — írja Szemere a rendelet 7. pontjában -r- hanem őrködés a Dráva partján, oltalomnyujtás a kiüldözötteknek (— úgy a Dráva mentiben veszéllyel fenyegetetteknek — szúrja közbe Kossuth tolla), az elszakadási és panslavi törekvés terjedésének meggátlása és általában véve elfoglalása azon pontnak és vonalnak, honnan, ha a sors úgy akarja, a korona jogait és a haza határainak épségét öröklött díszében és teljességében meg fogjuk védeni.« »Vezéreszméül szolgálandván önnek az a nézet — folytatja innen Kossuth — hogy ha harczra leendnénk kényszerítve, kívánatos ezen demonstratioval oda hatni, hogy a pártütő mozgalom a Dráván túl maradjon s megtámadási irányt ne vegyen, míg mi nagyobb erővel felkészülni időt nyerünk.« Ugyancsak Kossuth fűzött a rendelet végére néhány sor tudósítást a május 29-i rendeletekről, amelyek következtében Jellasics »vagy engedelmeskedni, vagy pártütési zászlaját egyenesen a király ellen kitűzni kénytelen s maga a király fogja őt, ha a már munkába vett utolsó kiegyenlítési kísérlet nem sikerül, azonnal pártütőnek nyilatkoztatni«.10 Csányi még nem kapta kézhez a királyi biztosi megbízó levelet, amikor június 3-án már újabb, baljós hűeket tartalmazó jelentést küld. Lesújtó véleményt közöl Hrabovszkyról, aki a magyar kormány utasítására elment ugyan Zágrábba, de nem katonai erővel, hanem vendégként és Jellasics által megvendégelve a horvát mozgalom barátjaként tért vissza. »Én tellyesen hiszem — írja Csányi — hogy Hrabovszky éppen azon utasítás nyomán haliad, mellyen Jellacsich, őt én ügyünk ellenségének tartom...« Beszámol Csányi arról is, hogy szlavóniai katonaság megrohanta és elfoglalta Turmezőt s »a horvát föld színéről eltűntek barátaink, a magyarok hívei s most kény és kedv szerint féktelenkedik az ellenség«. Hosszan részletezi azokat az eseményeket, amelyek Zágrábban a hangulat végtelen kiéleződését bizonyítják és tetteket sürget. »Pesten a mindent Istentől váró optimisták számát ismerem — 4rja — tudom, hogy Méltóságod, Deák és Kossuth urakon kívül ezelőtt még rövid idővel is az illirizmust chimarának tartották, a következés igazolta éveken át ismételt állításomat.«1 1 Csányi jelentése a jún. 6-i minisztertanácson került felolvasásra s elindítója volt egy sor újabb kezdeményezésnek, mind a tárgyalások, mind a tényleges védelmi intézkedések terén. Csányi közben jún. 8-án — a miniszterelnök egy május 31-i utasítását követve12 — Pestre jött, azonban Batthyány ekkor már útban volt Innsbruck felé s így csak a minisztérium többi tagjával, 10 A rendelet fogalmazványát 1. OL. 1848-as belügym. ein. 213. sz. Tisztázata Csányi-iratok 1265. rakt. sz. Belügym. iratok. 11 L. OL. 1848-as miniszterelnökség ein. 272. sz. 12 L. OL. Csányi-iratok 1265. rakt. sz. Miniszterelnöki levelek.
