Századok – 1952

Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593

608 „ BARTA ISTVÁN sőt növekvő illir rakoncátlanságok következtében a Dráva vonalt egészen katonai szempontból tekintvén, azt folytonos figyelemmel akarja kísérni«. S ekkor már, a személyesen gyűjtött tapasztalatok birtokában, tisztában van azzal is, hogy a horvát mozgalmakat Bécsből szítják. »Én az állomány titkaiban avatatlan, nem bírom a körülményeket mérlegezni—írja Batthyánynak május 30-án — de miután a nádornak és Méltóságodnak királyunk akaratjával kiadott rendeletei Jellasich által szinte a király akaratában, tudtában, megegyezésében gyökerezett rendeletekkel semmisíttetnek meg, nem tartom lehetetlennek, hogy a magyar korona s magyar király katonái közt, talán már a közelben harcra kerülend a dolog. Ezen esetben lelkem lelkéből kérem fel Méltóságodnak figyelmit a Dráva vonalra, honnén a délről előnyomuló magyar seregeket hát és oldal megtámadással positive lehet segíteni, vagy legalább azzal használni, hogy az ellenségnek nagy része negatív állásba tétetik a drávai részről minden órában megkezdhető operatió miatt.« Világos ebből az elképzelésből, hogy Csányi itt már nem magyar-horvát összeütközésre gondol, hanem osztrák-magyar háborúra, amelynek hadműveletei a Dunántúlon, nyugat-keleti irányban játszódnának le. Csányi már meg is kezdi a katonaság összevonását a Dráva vidékre és ezzel megteremti a drávai hadsereg" magját. »Sokkal nagyobb hadsereg lenne szükséges a mostani,említést is alig érdemlőné!« — folytatja előbbi gondolatmenetét s közli, hogy a parasztmozgalmak ellen rendelkezésére bocsátott Ernő-ezred századait a Muraközbe rendeli. »Az Ernőszázadok ugyan gyengék, de egy ezered fiai s magyarok, bennök nagyobb a bizalmam.« A határőrezredekről kijelenti, hogy megbízhatatlanok, »egyetlen esetben lehetne reájok számolni, ha t. i. a király magyar honba jönne és a seregeknek élén István főherceg állana«. így sürget, tanácsol Csányi s felajánlja, hogy a részletek megbeszélésére Pestre megy, ha szükséges. »Legszívesebb készséggel szolgálok, amivel szolgálhatok igénytelen személyemmel — írja — pedig anélkül, hogy akármi néven nevezendő jutalmat keressek, vagy elfogadjak a világ akármiféle hatalmától. Én közel a sírhoz csak egyben találom jutalmamat, abban t. i. ha életem véghatárán honomnak jót tehettem«.8 Csányi májusi jelentései nagyfontosságúak, mert elsőnek irányítják a kormány és a közvélemény figyelmét a drávántúli mozgalmak veszélyes voltára és azokra a kapcsolatokra, amelyek a mozgalmak és Bécs között fennállanak. A kormány és az ország ekkor még a délvidéki, küszöbön álló szerb felkelésre figyel s minden katonai erőt annak a megfékezésére kíván fordítani. Csányi figyelmeztetései erélyes támogatóra találtak Kossuthban, aki betegségéből felépülve, egyre nagyobb hatáskörrel irányítja a minisztérium munkáját. Ő kezdeményezi azt az akciót, amely a minisztérium részéről a király tekintélyének igénybevételével próbálta Jellasicsot elszigetelni és amely a május 29-i és június 10-i Jellasics-ellenes királyi rendelkezéseket eredményezte.9 Egyidejűleg azonban mindent megtesz, hogy Csányi javaslatai nyomán a Dráván túlról fenyegető veszedelemmel szemben tényleges erőt is szembeállítson. Az első láncszeme a Csányi sürgetésére Kossuth által mozgásba hozott intézkedéseknek a minisztérium június 2-i rendelete, amely Csányit Zala, Somogy, Baranya és Tolna megyék területére teljhatalmú királyi biz-8 A május 30-án, Zalaegerszegen kelt jelentést 1. OL. 1848-aa miniszterelnökség ein. 266. sz. 9 Az emiitett rendelkezések eredeti fogalmazványai kivétel nélkül Kossuth kezétől származnak. (L. OL. 1848-as pénzügyminiszteri vegyes iratok. 355. rakt. sz. ès Miniszterelnökség ein. 296. sz.)