Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
604 BAB.TA ISTVÁN meg Csányinak azon a beszédén is, amelyet a zalai követek beszámolóján, 1845 január 7-én tartott. Nem volt megelégedve az országgyűlés eredményeivel ; a sikertelenség okát a kormány eszközéül szolgáló főrendi táblában látta s abban, hogy »átaljában országgyűlési szerkezetünk a képviseleti rendszernek satyrája és nem az egész nemzeti társaság szellemének kifolyása, mi nem is lehet másképp, mert csak egy kiváltságos osztály képviseltetik, melly az egész társaságot nem képes boldogítani. Szükség tehát a képviseleti rendszer változtcltclSâi és annak a hon millióira kiterjesztése... Fel kell a népet testvérileg emelni hozzánk, vélek a hon javaiban és terheiben egyaránt osztozni s akkor nem kell egyfelől az absolutismustól, más oldalról az anarchiától tartanunk.« Rámutatott arra, hogy »a sok rossznak oka a kormányban fenekük« s ezért a kormány felelősségének eszméjét is felvetette és sürgette az ellenzéki párt központosítását, egységes vezetés alá helyezését. De különböző alkalmakról fennmaradt egyéb beszéd- és levélfogalmazványaiból is egyaránt az derül ki, hogy maradéktalanul magáénak tekintette Kossuth egész programmját, agitációjának hangnemét tekintve pedig még radikálisabb is volt fiatalabb mesterénél.31 A reformkori Csányi jellegzetes képviselője annak a liberális reformnemességnek, amely a Pesti Hirlap cikkein nevelkedett fel s amely a feudális termelési mód válsága idején, erős polgári réteg hiányában, vezeti az átalakulásért meginduló harcot. Osztályhelyzetéből következik, hogy az átalakulás programmjának nem minden részlete iránt viseltetik egyforma fogékonysággal : nála is, mint általában osztályának haladó tagjainál, a nemzeti függetlenség, a gyarmati helyzetből való szabadulás kérdései találnak a legerősebb visszhangra, mert e kérdések megoldásától reméli a kiutat a saját gazdasági zsákutcájából. Lelkesedéssel karolja fel Kossuth érdekegyesítési programmját, harcol a közteherviselésért, ki akarja szélesíteni a dolgozó nép jogait, befolyást kíván neki biztosítani még a törvényhozásra is, a védegyleti mozgalomban együtt dolgozik pénzemberekkel, értelmiségiekkel,kereskedőkkel, iparosokkal, propagálja a selyemtenyésztést, takarékpénztárat alapít, a balatoni fürdőélet fellendítésén fáradozik, mindezt azonban elsősorban azért teszi, hogy a nemnemes rétegekben szövetségest találjon a kormány, az udvar elleni politikai harchoz és hogy — Kossuth tanításának megfelelően — az átalakulás utánra is biztosítsa a nemesség számára a többi osztályokkal szemben az »elsőszülöttségi jogot«, a nemzet politikai vezetését. Gazdag reformkori iratanyagában, változatos tartalmú jegyzeteiben alig-alig bukkan fel a föld népének sorsa miatti aggódás, a föld problémái elsősorban a birtokos osztály szempontjából érdeklik s nem találjuk pl. nyomát annak, hogy a Kossuth által annyit propagált örökváltság lehetőségei iránt érdeklődést mutatott volna. A haladás táborának első soraiban harcolt, de természetesen nem Táncsics és Petőfi fajtájából való volt, hanem a Perczelek és Madarászok mértékével kell mérni, akikről az említett korlátozottság ekkor ugyancsak megállapítható s akiknek radikalizmusát a nemzeti függetlenség kérdéseiben feltétlenül elérte. Perczellel, Madarász Lászlóval, Bezerédyvel, Vukovics Sebővei szoros baráti kapcsolatban is van, a kormány elleni harcban összhangba hozzák megyéik taktikai húzásait, megbeszélik a tennivalókat s amit Kossuth megkezd Pest megyében, azt Csányi éppúgy folytatja Zalában, mint Madarász 31 Csányinak rengeteg töredékes reformkori fogalmazványát tartalmazza az Országos Levéltárban levő iratainak két többször említett kötege. (1282., 1283. rakt. sz.)
