Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
KOSSXJTH ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 583 láttuk — a nemesi birtok már így is nagy mértékben eladósodott volt, addig az úrbéri jövedelemért járó kárpótlás kérdését a március 18-i törvény a nemzeti közbecsület védpajzsa alatt a jövó' országgyűlés napirendjére tette félre. Jóllehet Kossuth őszinte meggyőződésből igyekezett a kárpótlás felől megnyugtatni az országgyűlés tagjait, mégis azt rebesgették, hogy a kárpótlásból nem lesz semmi.32 9 Valóban, ki is építhetett volna a forradalom menete közben biztosan a népképviselet alapján összeülő jövő országgyűlésre? Jellemző a hangulatra, hogy gróf Pálffy József ellenzéki főrend, aki a »gyökeres reform egyik leghívebb bajnoka« volt s »mindig a legtöbbet követelte« 33 °, barátai körében sírva panaszkodott, hogy nem lévén módjában birtokai megművelésére a kellő fundus instruktust beszerezni, menthetetlenül koldusbotra juttatott«.331 Gróf Szapáry Antal pedig a kardjára írta fel : kártalanítás vagy halál.332 Most bizony sokan visszaemlékezhettek volna Kossuth évek óta hangoztatott intelmére : az с földbirtokos jár a legjobban, aki leghamarább megalkuszik jobbágyaival az örökváltságra. Valóban, a törvény meghozatala napján, március 18-án írták Pozsonyból, hogy »szerencsés a földesúr, ki eddig jobbágyaival megalkudott, akik hátra vannak, majd a státus által fognak kárpótlást nyerni, talán unokáik.«333 A kármentesítés" elintézésével Babarczy Antal konzervatív követ már március 18-án elégedetlen volt s a kárpótlás »főbb elvei«-t már ezen az országgyűlésen megállapítani kívánta. A földbirtokosok részéről a kárpótlás kérdésében leginkább összetalálkozhattak az országgyűlés tagjai bármelyik párton. István nádor március 19-én Bécsbe küldött jelentésében az »első ijjedelemben« eltörölt úrbértől az arisztokrácia romlását várta, a király közbelépését kérte s a kárpótlás kérdésével gondolta az egész dolog elintézését halogatni. Egyelőre — írta —nagyon titkosan arról lehetne tanácskozni, hogy a rendeknek, akik kárpótlást terveznek, lehetne-e azt felelni, hogy elvben a király nincs ellene, de előbb tudni akarja, hogy miként kelljen a kárpótlást elintézni s csak azután tudna véglegesen a törvény szentesítése felől határozni.334 A nádor-főherceg időt óhajtott nyerni s erre a célra valóban alkalmas lehetett a kárpótlás kérdése, mert a megoldás a gyakorlatban most sem volt egyszerű feladat. A földesúri kárpótlás kérdése azzal, hogy a március 18-án elfogadott törvényjavaslat az állam kötelességévé tette a kárpótlási tőke megfizetését a volt földesuraknak, tulajdonképpen megszűnt a parasztság kérdése lenni. De mégis kérdése volt egyrészről azért, mert az állam közterheinek jelentékeny hányadát a közteherviselés kimondása után is a volt jobbágyság volt viselendő, de másrészről azért is, mert a kárpótlás kérdése a március 19-i törvényjavaslat elfogadásával éppen nem záródott le. A kérdés tulajdonképpen már a március 20-i kerületi ülésen előkerült. Batthyány miniszterelnök — bizonyára az országgyűlés közhangulatának hatása alatt — törvényjavaslatot nyújtott be .hitelintézet felállításáról.33 5 Ez az állami hitelintézet 329 Kossuth már március 20-án arról szólt a kerületi ülésben, hogy a követurak ingerültség keltése céljából azt a hitet terjesztgetik, hogy nem bízhatni a nemesség kártalanításában. Barta István i. m. 680. 1. 330 Vahot Imre i. m. 51. 1. 331 Paskay Gyula i. m. 89. 1. 332 Báró Fiáth Ferenc i. m. II. k. 96. 1. 333 Abafi Lajos i. m. Hazánk IX. évf. 149. 1. 334 Szőgyény-Marich László i. m. 216. 1. 335 Az 1847/48.évi országgyűlés irományai 67. sz. 85. 1. ; a törvénytárban a XIV. t. cikk.
