Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
584 SZABŐ ISTVÁN első helyen megjelölt célja szerint az oly birtokosoknak, akiknek megszűntúrbéri tartozások fejében kárpótlás jár, az úrbéri jövedelem tőkéjének erejéig elsőséget biztosított kölcsön felvételére s az intézetnek visszafizetés fejében el kellett volná a megállapítandó kárpótlást fogadni. Az 500 000 forint alaptőkével felállítandó hitelintézet a tőkeszegénység állapotában nyilvánvalóan igen keveset segíthetett volna. Kossuth a vita során bölcsen szembeszállva Pázmándy Dénes komáromi követ indítványával, hogy a kölcsön biztosítékául köttessék le a felszabadult jobbágytelek is, azt a kijelentést tette, hogy ám terjessszék a hitet, hogy nem lehet bízni a nemesség kárpótlásában és idézzenek elő ezzel ingerültséget, de nyújtsanak hát kivihetőbb tervet s mondják meg, hogy hol vegye a nemzet az úrbéri viszonyok megszüntetéséhez szükséges 100 milliókat. Sokan ugyanis úgy fogták fel, hogy a kormány a hitelintézettel el is vetette a kárpótlás egész gondját, nem lesz más kárpótlás, mint a hitelintézeti kölcsön s a főrendek ülésén gróf Berényi János éppen erre utalva jelentette ki, hogy »ezen úrbéri kárpótlás minden egyes nemesnek vagyonát tetemesen s így az alkotmányt is megrendíti«. A gróf »az egész alkotmánynak érdekében«; nem kevesebbet kívánt, mint hogy a kérdést »az összes nemesség országgyűlésiig a Rákos mezején határozza s döntse el«.336 A hitelintézetről szóló javaslatot végül is mindkét táblán simán elfogadták, de Kossuth felszólítása, hogy t. i. aki tud, álljon elő kivihetőbb tervvel, nem mult el nyom nélkül a kárpótlás kérdését elsietni éppen nem akaró rendek körében. Tarnóczy Kázmér, Nyítra megye középpárti követe már másnap szót kért s utalva Kossuth felszólítására s arra, hogy »ezen intézkedés vissz a -hatást szült, mely kétségbeesésig növekedik s tartani lehet attól, hogy a dolog vérengzésre fog fajulni«, bejelentette, hogy a kárpótlásról törvényjavaslatot készített s azt benyújtotta. A javaslatot »a nyomban következő titkos tanácskozásba vitték, hol a honvédelmi és képviseleti rendszer felől tanakodtak«. A Tarnóczy javaslata által elérni óhajtott megnyugtatást — t. i. a nemesekét — »még nagyobb mértékben eszközöltek a tanácskozás folytán beiktatott változások, melyeket maga Kossuth indítványozott«. A javaslat, melyet március 23-án vett a kerületi ülés tárgyalás alá, túlhaladva a már szentesítésre felterjesztett törvénycikk idevonatkozó ismertetett általános jellegű rendelkezésén, előírta, hogy az úrbéri tartozások felbecslését a kormány az országgyűlés berekesztése után köteles a »lehető legrövidebb idő alatt« végrehajtani, alapul a birtokos tényleges évi haszna veendő, ennek húszszorosa lesz a kárpótlási tőké, a tőke fejében az állam kötvényeket ad a birtokosoknak, a kötvények kifizetésére leköti a kincstári fekvő javakat s ezekre a kormány kölcsönt vehet fel vagy azokat eladhatja. így a javaslat az úrbéri kárpótlás tőkéjét »valóságos státusadósság«-nak ismeri el s a kormányt kötelezi, hogy ez adósság törlesztése és kamatozása felől a legközelebbi országgyűlésre törvényjavaslatot nyújtson be. A kárpótlási tőkének az évi jövedelem húszszorosával való számítása Kossuth javaslata volt s ez a javaslat kedvezőbb volt a birtokosok szempontjából, mint az előző Adtákban olykor alacsonyabban ajánlott sokszorozás, mert így a földesúr kárpótlási tőkéje magasabb lett. A tőkésítés így 5%-nak felelt meg, ilyen olcsón pedig akkor kölcsönhöz nem lehetett jutni. 336 A hitelintézet javaslatának tárgyalása : Pesti Hirlap, 1848 márc. 23, 25, 26. (7, 9, 10. sz.) ; Budapesti Hiradó, 1848 márc. 22, 23. (792, 793. sz.) ; Karok naplója 171. 1. ; Főrendi napló 353 — 359. 1. ; Kossuth felszólalása külön is. Barta István im. 679-686. 1.
