Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
550 SZABŐ ISTVÁN vagy két század alatt talán ki lehetett volna bontakozni »az úrbéri viszonyok gonosz hálójából«. »De közbejött a galíciai szerencsétlen zavar s oly borzasztó jelenetet idézett elő, mely örök gyalázatkép égend az ausztriai kormány emlékén.« Kossuthnak az a felfogása, hogy a kormány most már a monarchia többi részében is kénytelen lesz végkép megoldani az úrbériség csomóját. Ha tehát késlekedünk a megoldással, a nép itt is azzá lesz a kormány kezében, ami Galíciában lett. Haladéktalanul ki kell bontakozni az úrbéri viszonyokból, a »bosszú és gyűlölség hinár«-jából, »különben a nemesség kaszára kerül s e tor egyszersmind a magyar alkotmány s magyar nemzetiség halálnapja lesz.« Tehát »a népet és a nép földét szabaddá kell tenni az egész országban egyszerre«. De az összeülő országgyűlés nem lesz, nem lehet az »1789-i constituante, a nemesség nem fogja megcáfolni — a Kiábrándulás gondolata él itt tovább — természetét, »inkább veszni fog, hogy sem az úrbéri jogokat kárpótlás nélkül feladja«. Tehát kármentesíteni kell a földesurakat, de ennek egész terhét a nép nem viselheti. Kossuth a levélben világosan megjelölte, hogy az állam vállalja el felerészben a váltság terhét, »tegyen végette financiális operátiót«, ezt a feleösszeget fizesse ki egyszerre a nemességnek, hogy jószágát instruálhassa. A váltság másik felét pedig fizesse a jobbágyság 10—12 év alatt. De a jobbágyság ezt is csak úgy tudja fizetni, ha az állami adóban annyi könnyítést kap, hogy együtt többet ne fizessen, mint amennyit most adóban fizet. Tehát az érdekegyesítésnek s általa a nemzeti erő nevelésének concomitans második eszköze, egyszersmind az úrbér megszüntetésének postulatuma az, hogy legyen meg a közteherviselés. Kossuth számításokat közöl, hogy az ország váltságösszege 120 millió forint lesz — ez a szám túlságos alacsonynak bizonyult — az államnak tehát 60 milliót kellene a földesurak kezébe kifizetni. A másik 60 milliót 12 évre elosztva évi 5 millió forintos rátákban a jobbágyság fizetné, ennyi állami adóterhet kell tehát a vállairól levenni. Kossuth még — annyi jobbról-balról elhangzott támadás után is — újból előhozakodott régi eszméjével : ha a jobbágy földben akarná fizetni váltságrészét, ez legyen elfogadható. Kossuth újból hangoztatta levelében, hogy elvesztünk, ha a nemesség nem áll a tervre, azt pedig semmiesetre sem engedjük, hogy a kormány kezdeményezze a nemesség ellenében. »Megteszi pedig, ha mi nem tesszük, erre esküszöm, mert kénytelen vele.« Kossuth két vezércikke és Wesselényihez intézett levele nem jutott a nyilvánosság elé.19 0 Azonban Kossuth hamarosan — a vámkérdés kapcsán, mintegy tehát kerülő úton — mégis szólni tudott a Hetilapban a kérdésről. Hangsúlyozta, hogy az úrbéri viszonyokból való teljes kibontakozás elkerülhetetlen s hogy ez a kérdés nem magán-, hanem közjogi kérdés s ezért a kármentesítés egyedül az állam financiális közben jötté vei eszközölhető.191 A Hetilapban 1846 július 28-án pedig sikerült a kérdésről vezércikket is közreadnia »A teendők legfőbbike« címen.192 A teendők legfőbbike : az úrbéri viszonyokból való kibontakozás. A vezércikknek a megjelenéstől eltiltott két gyújtóhangú vezércikkhez képest tompított a hangszerelése, de itt is előkerül a nyugtalanító »késő« gondolata s Kossuth szeretné »izzó tűzfolyadékba« 1 190 Kossuth a »Késő« c. cikk egyes részeit felhasználta »Ne ámítsunk« és »Akarat és siker« c. vezércikkeiben a Hetilap 1846 máj. 26. és jún. 25; i számaiban. 191 Budapesti Híradó a vámkérdésben c. vezércikk. Űjraközli • Kossuth Lajos Iratai, XIII. k. 468. 1. * 192 U. o. 473-478. 1.
