Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
KOSSXJTH ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 551 mártani a tollát, hogy hű rajzát adja »mindazon gyülöletességnek, miknek az úrbéri állapot kiapadhatatlan forrása«. Utal a honszeretet sugalmaira és a galíciai eseményekre, ezekkel kapcsolatban a kormány rendeleteire, amelyeknek következményeit kell várni nálunk is. Magáról a gyakorlati megoldásról csak annyit írt most Kossuth, hogy »általános országos váltság« által kell kibontakozni az úrbéri viszonyokból. A lap december 15 és 25-i vezércikkeiben19 3 pedig, melyekben az adó közössé tétele, a teljes közteherviselés mellett szállt síkra, ezt az úrbéri viszonyokból való kibontakozás feltételeként, »a státus financiális közbelépéseként« jelölte meg, mert a nép az általános örökváltság terhét elviselni nem képes. A háziadóban való osztozás, a telekdíj vagy hasonló más terv késő és elégtelen. Minden már létező teher mindnyájunkkal közös legyen. Enélkül az úrbéri állapotból lehetetlen kibontakozni. »Én mondom nektek, osztozni fogtok a népnek minden terheiben !« Kossuthnak e cikkeiben csupán általános országos váltságról s az állam financiális közbenjöttéről, ennek következményeként pedig a közteherviselésről volt szó, azonban egyáltalában nem kerültek elő a terv részletei olyformán, miként két eltiltott vezércikkében, különösen pedig Wesselényihez intézett levelében olvashatók. Ügy véljük, hogy a terv részleteinek közlését nem csupán a cenzúra akadékoskodásán okulva ejtette el Kossuth, hanem azért is, mert álláspontja az egyik lényeges ponton időközben megváltozott. Láttuk, hogy említett terve szerint a váltságösszeg felét a jobbágyság viselte volna, az általa fizetett állami adóban ugyanannyi könnyítéshez jutva. A másik fele az államot terhelté volna és pedig az államnak azt egyszerre kellett volna kifizetni a földesuraknak. Evégett az államnak financiális operátiót kellett volna tennie. Ez az »operatio« azonban igen gyenge lábon állt. Kossuth óvakodott is közelebbről megjelölni az operatio módját. Nyilvánvaló azonban, hogy ilyen nagy összeghez az országban uralkodó tőkehiány miatt belföldön nem lehetvén jutni, csak külföldön lehetett volna megszerezni kölcsön útján, vagy állami vagyontárgyak, illetőleg jövedelmek külföldi tőkések kezére való adása ellenében. Az adott viszonyok között az ilyen számítások is meglehetősen reménytelenek lettek volna. Kossuth hamarosan el is ejtette ezt a tervét. A Hetilap 1847 január 26-i számába szánt Programm című vezércikkében, melynek megjelenését azonban a cenzúra szintén megakadályozta,194 módosított tervet adott elő : vegyen le a nemesség a jobbágyságról évi 5 millió forint terhet, ez az öt millió fordíttassák az úrbéri váltságra s ezzel »a státus oly tőkére teszen szert, mellyel a földesurakat tökéletesen kármentesíti.» Az 5 millió forintot a jobbágyság 20—25 évig fizette volna. Vagyis nem 10—12 évig, mint az előbbi terv szerint, de most nincs is szó a feleváltság kifizetéséről az állam részéről. Az egész váltságteher a jobbágyságtól átvállalt adó terhére menne, ezt kellene tehát most Kossuth szavaiban az »állam financiális operációjának közbejötte« alatt érteni. Ennek a tervnek is voltak gyengéi. Egyrészről a nemesség 193 »Adó« és »Adózzunk« c. vezércikkek. U. o. 479 — 490. 1. 194 Kiadta Viszota Gyula i.m. (Széchenyi vitája Kossuthtal) II. k. 1004—1010. 1,— Viszota ugyanott (998 —1004 1.) kiadott Kossuth kéziratából egy »Örökváltság« c. vezércikkszöveget is, mely nem látott akkor napvilágot, a jelek szerint cenzúra alá sem került. Barta István szerint (i. m. 87.1.) 1847 nyarán készülhetett. Ez a cikk magának a megoldásnak a gyakorlati tervét nem vitte előbb. Ezután Kossuth az 1847/48. évi országgyűlés decemberi örökvaltság-vitájáig a nyilvánosság előtt a kérdésben nem foglalt állást.
