Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
512 SZABŐ ISTVÁN tettek lehetővé vagy általános kötelező örökváltságot vezettek be, de egyelőre a jobbágyoknak vállalniok kellett a váltságösszeg megfizetését. Az 1830. évi júliusi forradalom után pedig részleges állami kárpótlás lépett életbe, de a teljes felszabadulást ezekben az államokban is csak az 1848. évi forradalmak hozták meg a jobbágyságnak. Ekkor más német országokban és Ausztriában is megtörtént a jobbágyok felszabadítása. Ezekben az országokban is többnyire megvolt már előzőleg az önkéntes megváltás lehetősége, de ezzel az örökváltsággal alig jutott előre a jobbágyszabadság. Az ausztriai örökös tartományok némelyikében már évtizedek óta biztosítva volt az önkéntes örökváltság, azonban a megváltakozás — Felső-Ausztriát kivéve - alig tudott előbbre haladni.4 A francia forradalom hatása alatt az 1790-es évek elején Magyarországon is felvetették a jobbágyok feudális alávetettségének megszüntetését. Gróf Batthyány Alajos, Hajnóczy József, Nagyváthy János, Martinovics Ignác röpiratai és írásai támadták a kiváltságokon alapuló feudális társadalmat s a francia polgári egyenlőség elvei szerint kívánták átalakítani. Ezekben az elgondolásokban a jobbágytervek még nem jutottak el a jobbágyság teljes megszüntetéséig s a jobbágybirtok szabad tulajdonáig. A jobbágyok elnyernék a személyes szabadságot, felszabadulnának az úri hatóság alól, szerződéses bérlő viszonyba jutnának a földesúrral szemben, esetleg meg is válthatnák telkeiket.5 Az előrenéző keveseknek ezek az elgondolásai meglehetősen gyakorlatiatlanok és alaktalanok, sőt éppen veszélyesek is (pl. a bérlőviszony : a jobbágyok kezéből még inkább kicsúszna a szűkös föld) voltak — ezekben az években még a francia forradalom jobbágyprogrammja sem találta meg a felszabadítás végső formáját — s azok a polgári jogegyenlőségből elméletileg i sarjadtak, a jobbágy és jobbágybirtok tényleges szabadságának megvalósítása nélkül. A politikai életben gyakorlatilag jelentőségre egyébként sem emelkedhettek, mert még az 1790-es években ráborult az országra a Ferenc-féle reakció fojtogató csendje. Az 1790/91. évi országgyűlés az úrbér új szabályozására készült, kiküldött országos bizottságának munkálata azonban már nem került az országgyűléseié. Az 1790-es évektől 1825-ig — miközben Európa némely országaiban fejledezett az örökváltság és a jobbágyfelszabadítás — nálunk az országos politika számára nem volt jobbágykérdés. A süket csendben ki gondolt volna Berzeviczy Gergelynek a jobbágyokról írt okoskodásaival, melyekben a feudálizmusból való kifejlődés is szóhoz jutott. Az 1825/27. évi országgyűlésen is csak annyi történt, hogy az úrbér új szabályozása tárgyában az 1790/91. évi országgyűlés bizottságának elavult munkálata helyett új munkálat készítésére bizottságot küldtek ki. Egyébként a nemesi rendek , ezen az országgyűlésen még dühös kiáltásokkal fogadták s meg seflTigen hallgatták Felsőbükki Nagy Pál beszédét, aki pedig nem kívánt egyebet, mint az adózó jobbágynép helyzetének a megjavítását, a kiáltó úrbéri visszaélések megszüntetését. Az 1825/27-ben kiküldött bizottság tervezete a rövid 1830. 4 Kulisoher, Josef: Allgemeine Wirtschaftsgeschichte. II. В. München und Berlin, 1929. 427 — 442. 1. ; Grünberg, Karl: Die Bauernbefreiung und die Auflösung des gutsherrlich-bäuerlichen Verhältnisses in Böhmen, Mähren und Schlesien. Leipzig, 1894; Thorez, M. : Tanulmányok a francia forradalomról 1789. Bpest, 1949. 49-72 1. 5 Ballagi Géza: A politikai irodalom Magvarországon 182ö-ig. Bpest, 1888. 321. s köv. 11. *
