Századok – 1952

Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509

KOSSUTH ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 513 évi országgyűlés napirendjére nem került. így vette azt elő az 1832-ben összehívott s 1836-ban berekesztett országgyűlés. E hosszú országgyűlésen a legtöbb vita a tervezet körül folyt le. « Azonban az országgyűlésen több is történt, mint a földesúr és a jobbágy viszonyának új szabályozása : napirendre került az örökváltság kérdése. Széchenyi művei már támadták a feudalizmust, mikor most az országgyűlésen is megindult a küzdelem, amely ezután szakadatlanul folyt s nemsokára Kossuth Lajostól hevítve és hovatovább irányítva, 1848-ban a magyar jobbágyság felszabadításában teljesedett be. Az 1832/36. évi országgyűlésen jelent meg először liberális ellenzék s az alsó táblán mindjárt többségre is jutott. A liberáhs pártok más országokban is ekkor voltak kibontakozóban. Franciaországban a polgári forradalom eltemette a feudalizmust, a gazdasági rend a kapitalizmus lett s ezen az alapon kifejlődtek a polgári liberalizmus eszméi. Ezek az eszmék azután a feudalizmus közös európai alapján élő államokban maguk is közrehatottak a feudális gazdasági és társadalmi rend felbontásában s a feudalizmus korában már kiépülő polgári kapitalizmus előbbre jutása érdekében. Nem szükséges itt fejtegetnünk, hogy nálunk a liberális eszmék első politikai képviselői a városi polgárság fejlődésének hiányai és egyéb okok miatt a közép- és kisnemesség tanult és művelt tagjaiból sorolódtak. De rá kell mutatnunk arra, hogy a kapitalizmus és politikai liberalizmus képviseletének megvoltak a fejlődési feltételei nálunk is. A XIX. század első felében ugyanis a kapitalizmus tényezői Magyarországon is egyre mélyebben hatoltak be a feudális gazdasági rendbe. Az 1848. évi magyar forradalomra is vonatkoztatható Engelsnek az 1848. évi forradalmakról tett. megállapítása : a társadalmi megrázkódtatások mögött társadalmi szükségletek álltak, melyek kielégítését az elavult feudális berendezkedés megakadályozta.6 Magyarország az elavult feudális berendezkedés miatt a XIX. század első felében az egyre súlyosbodó válság korszakában élt. Magyarország társadalomszerkezeté a reformkor kezdetén lényegében még ott volt, ahol Mária Terézia korában,7 azonban a gazdasági életben már megindult a feudalizmus ellentmondásainak és a kapitalizmussal való összeütközéseinek a kiéleződése. A feudalizmus alapviszonyának, a földesúr és a jobbágy viszonyának síkján a válság jelei : a majorsági gazdálkodás növekedése következtében a földesúri földigény növekedése, a jobbágyföld elszűkülése, a telkek további felosztódása, a kiáltó földszűke következtében óriási földnélküli nincstelen tömeg felhalmozódása, ugyanakkor á polgári tőkés termelési formák kikerülhetetlen feltételeinek, elsősorban a tőkének szinte vészes hiánya, a földjétől elesett, kisajátított parasztréteg mezőgazdasági vagy iparos termelő munkába való bevonásának akadályai. A termelés kapitalizálásához szükséges tőke előteremtésének pedig leküzdhetetlen akadálya volt az a gyarmati kiszolgáltatottság, amelynek állapotában volt Magyarország a habsburgi birodalom osztrák országaival szemben. Nyilvánvaló volt, hogy a polgári gazdasági és társadalmi rend csak akkor valósulhat meg, ha a feudalizmus béklyóinak lerázása mellett a gyarmati nyomás alól is felszabadul az ország. Ez a kettős feladat kezdett egyre világosabban felderengeni a magyar liberálisok, elsősorban a közép- és kisnemesség politikusai 6 Engels: Forradalom és ellenforradalom 1848-ban. Bpest, é. n. 16. 1. ' Mályusz Elemér: A reformkor nemzedéke. Századok, 1923. évf. 32. 1. I