Századok – 1952

Tanulmányok - Király István: A parasztság felbomlásának néhány kérdése (1900–1914) 437

462 KIIIÁLY ISTVÁN a cselédek a nagyoírtok takarmányán, legelőjén és szérűjén. A fejlettebb területeken, elsősorban Nyugatmagyarországon már megvonták a tehéntar­tást, vagy már elvesztette tehenét a cseléd. Ilyen esetekben 1 — 1 y2 liter tejet adtak marhatartás helyett. A cselédek bére ezentúl magábafoglalta a tűzifát és a lakás bérét.5 8 A Földművelésügyi Minisztérium által begyűjtött adatok szépítettek. Az átlagos 460 К értékű bér 320—360 К körül mozgott. Ezt más, megbíz­» hatóbb adatok, amelyek az ország egy-két területéről szólnak, bizonyítják. Ezenkívül az adott terményeket mint elsőrendű terményt számították, ugyanúgy a többi juttatást, holott az rendszerint gyenge minőségű volt. A konvencióban kapott terményt és a konvenciós föld termését a cse­lédek teljesen elfogyasztották. »Rendes körülmények között a konvenciós föld egész termését és egész természetbeni fizetését a cseléd saját háztartás­ban fogyasztja el, részint emberi táplálék gyanánt, részint pedig az állatok hízlalására«.5 9 Az alacsony bérek mellett az uradalmi cselédség tovább proletarizá- , lódott. Néhány lábas jószágát elveszítette. »Terményeket csupán azok a cselédek adnak el, akik szegénységük folytán állattartási jogukat ki nem használhatják. Számuk különösen a drágaság folytán szaporodott, mert azok, kiknek állatai elpusztulnak, a magas árak folytán nehezebben tudnak disznót vagy tehenet vásárolni. Egy 15 cselédet foglalkoztató orosi gazda­ságban tehéntartási jogát csak 9, disznótartási jogát pedig csak 10 használta ki, 3 cselédnek pedig sem disznója, sem tehene nem volt«.6 0 ""A Viharsarok környékéről írja Szeberényi : »A béresek fizetése az utolsó 30 év alatt a nagy uradalmakban alig változott, sőt hanyatlott, mivel a mellék­kereset csökkent. A fő jövedelmi forrása volt a bérescsaládnak a disznó­tartás ; de a disznó vész nagy károkat okozott a szegény családoknak. • A legtöbb uradalomban megtiltották vagy megnehezítették a béresnek a disznótartást, nehogy idegen sertések vétele által behurcolják az uradalom területére a vészt. Régebbi időben a mellékkereset folytán a béres egy kis vagyonkát, házat, egy-két holdat is szerezhetett, de újabban ez a ritkaságok közé tartozik«.6 1 Az uradalmi cselédeknek szinte semmi munkaszünetük nem volt. »Nagyon sok nagybérleten és nagybirtokon nem volt igazi vasárnapi munka­szünet, sőt egyáltalán csak nagy ritkán kapott a béres egész éven át pár órai szabadságot. Egy ízben, a vasúton utazva, feltűnt egy elhagyott külsejű ember, aki négy apró gyermekével és nejével szülővárosába igyekezett. Beszélge­tésbe ereszkedtem vele. Elmondta, hogy egy biharmegyei bérgazdaságban szolgál három év óta. A takarmánykamrában van alkalmazva. Egész éven át nincs soha egy szabadnapja. Három év óta most először kapott két napi szabad­ságot rokonainak látogatására. Ennek az embernek, ki naphosszat alig mond egy-két szót, lévén örökösen munkába fogva, minden mozdulatából kitet­szett, hogy emberi ábrázattal bíró munkagép«.6 2 68 Mezögazd. munkabérek Magyarországon 1905. évben. 516—519. 1. 59 Bosnyák i. m. 4—-5. 1. 80 U. o. 81 Szeberényi i. m. 58. 1. 62 Szeberényi i. m. 55. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom