Századok – 1952
Tanulmányok - Király István: A parasztság felbomlásának néhány kérdése (1900–1914) 437
A PARASZTSÁG FELBOMLÁSÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE 463 A cselédek lakásviszonyai szintén a legembertelenebb kizsákmányolás rendszerét tükrözik vissza : »A nagy uradalmakban is nagyobb gondot fordítottak a modern istállók felépítésére, mint a hygiénia követelményeinek megfelelő cseléd lakásra. A legtöbb uradalomban 2—3 család volt összezsúfolva egy-egy szobában s ahol újabban ezt a barbár egészség- és erkölcsrontó szokást meg is szüntették, meghagyták a közös konyhát 2—3 bérescsalád részére«.63 A cselédekkel a bánásmód igen rossz volt. A legtöbb uradalomban megverték őket, a leglehetetlenebb módon megalázták őket. »Waldek György gróf gyendai uradalmában szolgált Balogh József. A télen trágyahordás közben a sima úton egy ökör elesett és egy lába eltörött. Mi lett a következménye? A bérest felpofozták, elcsapták. . . Most meg azzal is fenyegetik, hogy ami ingó-bingósága van, azt is elveszik«.6 4 Ha a cselédek a legkisebb mértékben elégedetlenkedtek sorsukkal, a nagybirtokosok rögtön a csendőrséghez fordultak. Ennek jellemző példája a következő eset : »Karsai Vilmos hatvani földbirtokos cselédjei a silány gabona és a gyalázatos bánásmód miatt összegyűltek, hogy sorsuk változtatását kérjék az uraságtól. El is mentek hozzá és ott könyörögtek neki, hogy segítse őket, mert a jószáguk elpusztult, ennivalójuk maguknak sincs. A jószívű uraság meg is hallgatta őket. Azután csendőröket hozatott, megvasaltatta valamennyit, bekísértette őket Gödöllőre. Szegény emberek nem tudták, hogy mi történt velük, csak másnap reggel, amikor kihallgatták, mondták meg nekik, hogy lázítók és ezért jutottak a gonosztevők sorsára. A békés munkások kálváriája még azért nem ért véget. Elítélték őket fejenként 10—10 napra és 40 koronára. Az uraság pedig kidobta őket.«65 A cselédek életét még keserűbbé tette az, hogy sok uradalomban dézsmát kellett adni a földesúrnak. »Hevesen Braun Sándor földbirtokos a cselédségtől, holott annak magának sem jut esztendőben kétszer-háromszor hús ennivaló, 25 tojást, 12 csirkét szed évente azon a címen, hogy megengedi nekik a baromfitartást, pedig a cselédség a baromfit azért tartja, mert fizetéséből nem tud megélni és így olykor 1 — 2 tojást és csirkét eladhat. A többi uraságoknál sines különben másként, mert azok éppenúgy elveszik tőlük a baromfit. És ha a cselédség közül valaki azt mondja, hogy csak tyúkja van, nincs tojás, akkor kijelentik, hogy akinek nem tetszik, az mehet. . . avagy jobban »mondva«, aki nem adja be, azt elbocsátják.«66 Gullner Gyula bérlőnél a cselédektől vett dézsmát összekötötték a cselédasszonyoktól követelt robottal : »Az éves cselédek feleségei 12 — 15 napot kötelesek robotban dolgozni. Súrolnak, mosnak a kastélyban, vagy aki ettől elmarad, azt gyűjteni rendelik ki. Minden egyes cselédnek kötelessége még 20 db.kappannak való csirkét és 10 db. tojást beszolgáltatni, vagy ezek meghatározott pénzértékét tartozik megfizetni. Aztán mosáshoz úgy itt, mint a környékben fekvő körösi határban, Fain Halász Gida úrnál is szokásos, hogy a mosó vagy súroló asszonyokat nem tudni úri szeszélyből, luxusból, vagy az irántuk való nagyobb rokonszenv és hűség kiérdemlése céljából — olykor rúgják, pofozzák.«67 63 U. o. 56. 1. 64 Világszabadság. 1906. márc. 24. 66 U. o. 1906. jan. 6. 96 U. o. 1907. febr. 16. •7 U. o. 1907. fobr. 16.
