Századok – 1952

Tanulmányok - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja 24

40 KÄKOSI MÄTYÄS felügyelet alá kerülnek, a csepeli Weisz Manfréd, a Ganz gyárak, az ózdi vaskohászati üzemek állami kezelésbe kerülnek s hogy a bizottságokban, melyek az államapparátust a reakciós elemektől megtisztítják, a szakszervezetek képviselői is helyet kapnak. A reakcióra mély benyomást tett a budapesti munkásság százezreinek egységes fellépése. Ez a »rohamcsapat«, a magyar munkásosztály több mint fele, a fővárosban összpontosult »proletárököl« meghatványozta pártunk befolyását. Négy hónappal a kisgazda választási győzelem után a dolgozó nép pártunk vezetésével tehát jelentékeny csapást mért a reakcióra. Ez a csapás természetesen megerősítette befolyásunkat mind a proletáriátuson, mind a földhözjuttatott, dolgozó parasztságon belül. Amint az orosz parasztság a Djenyíkin és Kolcsak hátában megjelent »demokrata« földbirtokosok és tábornokok garázdálkodása láttára értette meg, hogy jobb a bolsevikokkal tartani, úgy nálunk az az általános roham, amely a kiosztott földek visszavételére kezdődött, érttette meg a parasztsággal a kisgazdapárt igazi arculatát. Az újgazdák tíz és százezrei jöttek rá, hogy érdekeik szilárd védelmezője és segítője a kommunista párt és hogy a földet, amelyet 1945 őszén olyan biztonsággal magukénak tekintettek, csak a kommunista párt segítségével tarthatják és védhetik meg. A reakció támadása a földosztás ellen tehát végeredményében megerősítette a kommunista párt vezetése alatt álló munkás-paraszt szövetséget. Az 1945-ös választások eredményein felbátorodva, a reakció erejét jóval meghaladó támadásba kezdett a népi demokrácia vívmányai, elsősorban a földreform ellen. Pártunk felismerte, hogy az ellenség túlságosan előre merészkedett és ellentámadásba menve át, messze a kiindulási vonala mögé verte vissza a reakciót. Ezeknek a harcoknak lett az eredménye, hogy pártunk vezető szerepe megnőtt, megerősödött a munkásegység és a munkás-paraszt szövetség, megszilárdult a földreform és — ami új jelenség volt — az ellentámadás sikere lehetővé tette, hogy megkezdődjön a küzdelem a töke ellen, az államosításért. Az államosítás kiterjesztése, a bankok, a nehézipar döntő üzemeinek állami ellenőrzésbe, vagy kezelésbe vétele mutatta, hogy milyen irányt sikerült adnunk a további fejlődésnek. Mi 1946 márciusáig a főtüzet a feudális nagybirtok felszámolására, a fasizmus maradványainak megsemmisítésére irányítottuk ; a tőkés rendszer ellen még nem hirdettünk általános harcot. Most fordulat kezdődött : nem általános roham a kapitalizmus ellen, de elfoglaltuk a tőkések előretolt, exponált olyan fontos állásait, amelyek megkönnyítették, elősegítették továbbhaladásunkat a proletárdiktatúra irányába. Az 1946 márciusi sikeres ellentámadás folytatásaként szakadatlanul haladt tovább a kisgazdapárt reakciós elemeinek leleplezése, eltávolítása és elszigetelése. A kisgazdapárt állandóan kénytelen volt hol egyenként, hol kisebb csoportokban kizárni vagy eltávolítani az ilyen módon kompromittált tagjait. »Szalámi taktikának« nevezték akkor ezt az aprómunkát, mellyel napról-napra szeleteltük, faragtuk le a kisgazdapártban megbúvó reakciót. Ezekben a harcokban, melyek szünet nélkül folytak, őröltük fel az ellenség erejét, csökkentettük befolyását a dolgozó parasztok tömegeire s egyben mélyebbre eresztettük saját gyökereinket, elmélyítettük befolyásunkat. Miközben ezek a harcok folytak, a gazdasági fronton jelentkezett nem kevésbbé fenyegető veszély. 1917-ben Oroszországban a tőkések azt remélték, hogy »az éhség csontkeze, a népnyomor ragadja torkon« a forradalmat s a városok és ipari központok kiéheztetésével remélték térdrekényszeríteni a dolgozó tömegeket. Nálunk a pénzromlás, az infláció fenyegetett az 1946-os