Századok – 1952
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Dunántúl felszabadítása 1705-ben 397
436 VÁRKOXYI ÁGNES »Immár reánk derült újra szép szabadság : Mert győzödelmeket vivutt az kuruczság. Vigasságban vagyon ezen darab ország, Aranyos zászlóját szelek jól hordozzák«.22 4 Bottyán győzelmeivel s katonáinak a szegénység iránt tanúsított fegyelmezett magatartásával visszanyerte a parasztság bizalmát. Bizonyára nem minden célzatosság nélkül írja Károlyinak : »szép csendességben vagyon ez a darab föld, és mind Kegyelmes Urunk hűségére hajlott ; az katonaság is jó disciplinában tartatik, semmi húzást vonyást nem követ el, az mint is engemet nem kártevő : hanem jótévő Jánosnak hívnak«.225 Bercsényi 1705. december 23-án kiadott főhadvezéri utasításaiból érezzük, hogy Dunántúlt már olyan területnek tekinti, mely biztos és jelentős erőforrása a kuruc harcoknak. Á hadfogadás továbbra is a novemberi beosztás szerint történik, csupán Somogyi Ádám és Sándor László hadfogadási megyéi cserélődtek fel. Somogyi Veszprém és Fejér vármegyében gyűjti a hadakat, mivel ő Pápának decretális kapitánya, Sándor László pedig Somogy vármegyét kapta meg.22 6 A megyék minden portától kötelesek 4 fegyverest adni. Ily módon Tolna, Baranya, Somogy és Fejér vármegye összesen 1480 hajdút állít ki. Ezek irányítása és beosztása Simontornyán történik.22 7 Nagy gondot fordít Bercsényi a fiskalitások kezelésére. Innen fizetik a hadakat, s ezért kimondja, hogy »úgy az borokat s más egyéb eladható mobiliseket pénzzé köll tenni az cassának felállítására és az hadaknak abból kitelheti) fizetésekre«.228 Dunántúl nem a bizonytalan kuruc portyák területe többé, hanem olyan országrész, mely biztos erőforrása és hűséges támogatója a kuruc szabadságharcnak. A Rákóczi-szabadságharcot az 1704—1705. évi kudarcok és csatavesztések válságos helyzetbe sodorták. A gyászosvégű zsibói csata következtében a kurucok helyzete Erdélyben jelentős mértékben megromlott. Az erőviszonyok a császáriak javára tolódtak el. Ez a fölény azonban csak ideig-óráig tartott, mert amit a kurucok Erdélyben elvesztettek, azt 1705 végén visszanyerték a Dunántúlon. Ennek következtében a császáriak győzelme távol az örökös tartományoktól, az ország elszigetelt keleti részén már korántsem volt olyan jelentős. Különösen, ha azt is figyelembevesszük, hogy Dunántúl a császáriak féltett területe volt, s most az osztrák örökös tartományokát semmi sem védte a kuruc portyáktól. Dunántúl felszabadítása kiegyenlítette az erőviszonyokat s új lendületet adott a függetlenségi harcnak. Bottyán a dunántúliak számára meghozta a szabadságot ; a szabadságharc számára felszabadította és biztosította Dunántúlt — s dicsőséges hadjáratával, melyben a dunántúli jobbágyok és bujdosók kitartó együttműködésére támaszkodott, új távlatokat nyitott a nemzeti függetlenségért harcolók előtt és megvívta a Rákóczi-szabadságharc legszebb, számos győzelmet hozó hadjáratát. VÁRKONYI ÁGNES 224 »Vak Bottyánrul való ének« (1705. dec 24.) Thaly K. : Adalékok a Thököly és Rákóczi kor irodalomtörténetéhez II. k. 105. 1. 22 ' A. R. IX. k. 280—281. 1. 226 A. R. VIII. k. 39—40. 1. 227 U. o. 228 U. o.
