Századok – 1952

Tanulmányok - Király István: A parasztság felbomlásának néhány kérdése (1900–1914) 437

A PARASZTSÁG FELBOMLÁSÁÉNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE A XX. SZÁZAD ELEJÉN A parasztság gazdasági helyzetét tárgyaló korabeli irodalomban állandóan megismétlődő ellentmondásokat lehet találni. A kortársak rámutatnak egyrészt arra, hogy a művelés technikája javult, a gazdálkodás rendszere intenzivebb lett, másrészt arról beszélnek, hogy a parasztság táplálkozása a tejtermelés előrehaladásával romlott, a megjavított technikai módszerek nem minden esetben szolgálták az egész parasztság javát. Az egyik tolnamegyei földbirtokos a tejszövetkezetek hatását vizsgálva írja : »De míg egyfelől e szövetkezetek valóban modern, intenzívebb gazdálkodásra, több trágyázásra, nemesebb szarvasmarhafajták beszerzésére késztették parasztjainkat, belekapcsolva egyúttal szomorú elszigeteltségüket egy most kialakuló gazdasági világláncolatba, másfelől e nagyerejű áldásokat megcsorbították azzal, hogy a paraszt közellátását, az egészségtanban való járatlanságát és másfelől természetes hagyományainak értékét számba nem vették. így esett meg, hogy tej szövetkezetek virágzanak, de ugyanakkor elvonják a legbőségesebb és legkönnyebben megszerezhető gyermektáplálékot a nádfedeles tanyákból.«1 Ugyanezt a jelenséget látta a nagybirtokosok gazdasági szervezetének, az OMGE-nek egyik tollforgatója Torontál megyében : »Azt tapasztaltam ugyanis, hogy oly községben, hol sok a szegény zsellérnép, ott a tejszövetkezet károsan befolyásolja a gyermektáplálást, amennyiben a szegény nép tehénkéjétől a tejet azelőtt főzésre s a gyermek táplálásául használta fel, a tejszövetkezet révén azonban módot találván azt pénzzé átalakítani, családját megfosztja legfontosabb tápszerétől, a tejtől«.2 Ezek a parasztságon belül mutatkozó ellentmondások tőkés jellegűek. Egyrészt a földművelési rendszerek, módszerek és eszközök javulása, másrészt a falusi lakosság nagy többségének elnyomorodása az egyik legjellegzetesebb hatása a tőkés termelési mód fejlődésének a faluban. A táplálkozás romlása csak egyik ismertetőjele az elnyomorodásnak. A kortársak nem értették meg ezeket az ellentmondásokat, beteges jelenségeket véltek felfedezni bennük. E »beteges« jelenségeknek okául a helytelen gazdasági politikát jelölték meg. A korabeli irodalomban mutatkozó ellentmondásosság a parasztgazdaságokban meglevő ellentmondások visszatükröződése. Csakhogy ez az irodalom nem tudta megtalálni a szoros összefüggést az akkori társadalmi gazdasági alakulat és a vázolt ellentmondások között. Nem értették meg, azért nem is tartották normális gazdasági jelenségeknek azokat. 1 lfj. Leopold, Lajos : Parasztgyermekeink és a tehéntej. Közgazd. Szemle XXIX. évf. 1905. 357. 1. 2 Marton Andor: Torontál vármegye gazdasági viszonyai és gazdálkodási rendszere. Bp. 1907. 63. 1.