Századok – 1952
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Dunántúl felszabadítása 1705-ben 397
A DUN AN TÚL FELSZABADÍTÁSA 1705-BEN 431 állnak. A német várőrség teljes bizalmatlansággal viseltetett velük szemben. A tatai vitézek azonban számítottak az ostrommal járó zűrzavarra, amikor könnyűszerrel bemennek a várkapun, s »gondját yiselik« a németnek.196 Tata könnyűszerrel a kurucok kezébe ke rült : a magyar lovasság, mint azt már clui'ü jüi:zLék. I3ut ty á n h oz pártolt, s _a_Jlémet " őrség az első rohamnál féladta a várat. A tatai vitézekről a Fejedelemhez írott levelében is megemlékezik"Bottyán : »írhatom azt is Fejedelemségednek : az tatai sereg egészen mind hadnagyostul, zászlóstul, Fejedelemséged hűségére és az ország szolgálatjára kigyüvén, mellettem vannak ; ki is igen jó katonaság.«19 7 Tata megvétele után Bottyán előtt két lehetőség állt : határoznia kellett, hogy tovább megy észak felé és Esztergomot veszi ostrom alá, vagy nyugatra fordulva Pápát szabadítja fel. Esztergom a Dunántúl; a Felvidék s a Kis-Alföld felé jelentett volna biztos őrhelyet a kurucok számára. Pápa viszont a kurucok dunántúli harcainak szolgálhat központi erősségül. Bercsényi célja az volt, hogy minél több átkelőhelyet biztosítson a Dunán és ebből a szempontból is szorgalmazta Esztergom megvételét.198 Bottyán úgylátszik Bercsényi útmutatását követte, mert november 25-én felérkezett Esztergomhoz.19 9 A gyalogság kedvetlensége s az a tény, hogy Esztergomot nem lehet 24 óra alatt bevenni, mint az az egyik francia hadimérnök tiszt »Le Mer böcsüli«200 világossá tette, hogy Esztergom megvétele hosszú hetek harcába került volna, s a dunántúli harcok eredményes továbbvitele érdekében a Dunántúl központi erősségét, Pápát kell előbb felszabadítani. Bottyán november 26-án Zsitvatorokon Bercsényivel haditanácsot tartott. Ezen elvetették az esztergomi tervet, a Bottyán eredeti céljának megfelelően Pápa felszabadítását tűzték ki a dunántúli középső hadoszlop feladatául.201 Pápa vára jól felszerel t támasztpontja volt a császáriakn ak : széles t«Tée nehezén megmászható kő- és fölcfBástv ák védték. Az őrség nyolcszáz német gyalogosból és két század könnyű lovasból állott ; parancsnokuk, Miglio Tullius olasz ezredes, alaposan felkészült az ostromra. A pápai lakosság erősen a kurucokhoz húzott ; 1704-ben a pápaiak »magok 150 németjeiket levagdalták«.20 2 Bottyán most is számíthatott a pápaiak támogatására, A támadást tüzérségi előkészítéssel kezdte : a »tüzes kapu« s a »borsos-győri« kapu felől lövette a falakat. Ismételten meg kellett azonban győződnie arról, hogy kis tábori ágyúival nem érhet célt, csak rohammal veheti be a várat. Miglio kartácsra töltött ágyúkkal várta az ostromlókat. Mikor a trombiták és dobok jelt adtak az általános rohamra, ugyanakkormegszólaltak az ellenség ágyúi is. A bástyákra induló katonákat azonban nem tartotta vissza a védők heves tüzelése. Bottyán maga bíztatta kitartásra az embereket ; mindenütt ott volt, ahol a legnagyobb volt a veszély, legsűrűbben hullott a kartács. Elsők között rohant a falakra, s a heves küzdelemben maga is megsebesült. »... Én Pápán bezzeg . . . csak alighogy el nem rúgtam az patkót : mivel az vállamat, fejemet és orczámat csak alig-196 A. R. IX. k. 261—262. 1. 197 U. o. 281—283. 1. 168 Ld. Bercsényi levele Rákóczihoz, Tvrnaviae 1705. nov. 7. A. R. IV. k. 728—731. ]. 199 A. R. IV. k. 742—744. 1. 200 U. o. 728—731. 1. 201 Thaly K. : Gróf Bercsényi család. III. к. 447. 1. 202 SzKK. : T. Gy. Fol. Hung. 389. XXVII. 351. 1.
