Századok – 1952
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Dunántúl felszabadítása 1705-ben 397
432 VÄRKONYI ÁGNES hogy el nem vitte az kartács« — írja később tréfálkozva Károlyinak.203 Ha vértje fel nem fogja a szilánkokat, könnyen ő is a Pápa ostrománál elesett kuruc hősök közé került volna.20 4 A bátor ostrom azonban nem volt eredmény nélküli. A vár védője, Miglio Tullius elesett, s a parancsnok nélkül maradt őrség feladta a várat. Az őrség közül négyszázan lettek kurucokká.205 Pápa megvétele a további kuruc harcok szeinpoűtjábM.Jiülönöseii iêlentos eredmény volt Г A váF meglehetősen rongálódott állapotban került a kurucok kezébe, viszont a város központi fekvésével, a háta mögött emelkedő Bakony rengetegeivel az elkövetkezendő esztendők során jelentős támaszpontja volt a kuruc harcoknak. Bottyán Pápán pihenőt tartott, erre csupán a kényszer vitte rá : az ostromnál kapott sebek nem engedték tovább. Pedig — mint maga írja később — mindenütt úgy várják már »mint az Messiást az zsidók«.206 Ahová még nem jutottak el a kuruc csapatok, a császár kiszolgálói már ott is rosszul érzik magukat. A vasmegyei állapotokról még novemberben írják a főispánok Erdődy Sándornak, hogy rosszul folynak a dolgok s félő, hogy rosszabbra fordulnak, mert »népünk itten nincsen« »az ellenség [kurucok] naponként szaporodik«.207 Valóban nem alaptalan az aggodalom ; hogy ha így marad a helyzet »nem tudom miképen marad meg Nagyságod Vas-megyében«. A szabadságharc ellenségeinek nincs helyük a Dunántúlon. Eszterházy Pál nádor jószágait a kurucok lefoglalták.208 Hasonló sorsra jutottak a többi labanc főnemesek birtokai is. A pápai pihenőt Bottyán a dunántúli felkelők megszervezésével, megszaporodott serege fölszerelésével és elrendezésével töltötte. December 9-én nyílt levélben szól a Dunántúl még fel nem szabadult részeinek lakosságához : tegyék le a hűségesküt és csatlakozzanak a felkeléshez.20 9 December elejére már Dunántúl keleti s déli vidékeinek jelentős erő sségei i s a kurucok kezében voltak. A Telső és az alsó hadoszlop is jelentős eredménnyel harcolt. Csákyék felszabadították Pannonhalmát, ostromzár alatt tartották Komáromot és Bezerédy a Rába vonalán is áttört. Az alsó hadoszlop útját : Botytyánvár, Pécs, Siklós, a balatoni várak : Sümeg, Csobáncz, Kapornok, Vázsonykő felszabadulása jelezte. Baranya, Tolna, Somogy vármegyéből tömegesen csatlakoztak a jobbágyok, Károlyi elszéledt kurucai a zászlók alá : a Földvárnál még csak ezredkeretekkel rendelkező ezereskapitányok, Sándor László, Balogh Ádám, Hellepront ezredei rövid idő alatt teljes létszámúvá nőttek. Ezeknek a seregeknek a felfegyverzése, csapatokká szervezése, élelmezése s »jó randben tartása« foglalta le Bottyán pihenő napjait. Az alsó és felső hadoszlop Bottyán eredeti terve szerint Kőszeg alatt találkozott. Csáky Mihály és Ebeczky a Magyaróvárra szorított Pálffyt tartották szemmel, Török István pedig a rábai átkelést őrizte. Így Kőszeg alatt Kisfaludy György, Bezerédy Imre, Balogh Ádám, Sándor László, Kis 203 A. R. IX. k. 280—281. 1. 204 U. о. 283—85. 1. 206 Thaly К.: Bottyán János. 85. 1. 208 A. R. IX. k. 281—283. 1. 207 SzKK.: Erdődy Sándor levelezése. Fol. Hung. 179. П. 29. 1. 208 SzKK. : T. Gy. Fol. Hung. XXVI. 1389. 466. 1. 209 A. R. IX. 274—277. 1.
