Századok – 1952
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Dunántúl felszabadítása 1705-ben 397
430 VÄRKONYI ÁGNES A nemesség felfigyelt Bottyán eddigi harcainak fényes eredményeire. Ahogy egyre elő bbre nvom ultak_a kuruc csa patok, ú gy oszjadozott a bizalmatlansagnak és kétségnek az a sűrű köde, melyet a kudar cot kudarcra halmozó Károlyinak gyanús magatartása támasztott Rákóczi és a dunántúli nemesség között. Egyre kevesebben vannak, »az kik maghok szíveikben nem foveálnák« a kurucokat.19 0 Ez a hallgatólagos szimpátia napok alatt nyílt és aktív kiállásba fejlődött. Amerre Bottyán seregei elhjilaxLnak, mindenünnen zászlók alá özönlik a jobbá gyság. Д kuruc csapatok fegyveres erejének lendülete a nemességetJs.rna,gá,Yajjragadja,. Egyre sokasodik a fegyvertfogott nemesek szama. Horváth Mihály azt írja, hogy »mintegy 10—12 ezer felkelt nemesség áll vala rendelkezése alatt«19 1 Már Tata környékén járhatott Bottyán, amikor Bercsényi leveléből az erdélyi eseményekről értesül. Bercsényi a zsibói yereasg_hírét csak nyolc nappal a csata után, november 19-én tudta még"Károlyi leveléből. A lesújtó hír hatása alatt azonnal futárt indít Bottyánhoz. Benne van minden bizodalma. Az Erdélyben esett csorbát túl a Dunán kell hel yreütni — írja a fővezér Rákóczi leghűségesebb tábornokának.1 9 ^Végig a Rákóczi-szabadságharc folyammán mindig e z volt Bottyán feladata ; a baj elh árítása, a katasztrófa feltart óztatása, ha aT. főúri vezetők elrontottak vala mit. Bottyánnak kellett rendbehozni a dolgokat. Mikor összeomlással fenyegetett minden, Bottyán olyan erő volt, akire bármilyen körülmények között lehet számítani. A szabadságharc vezetőinek figyelmét eddig az Erdélybe vonuló császári főhaderő feltartóztatása kötötte le. Most, hogy Zsibónál ez a terv meghiúsult és a kurucok súlyos vereséget szenvedtek,-minden szem Dunántúl felé fordul t. Részben mert Dunántúl volt 1705 november közepén ívá eg_yetlen terület, ahol a kurucok aktív hadműveleteket folytattak, részben pedig — ez különösen figyelembe veendő szempont — az eddigi eredmények felébresztették a reményt, hogy amit Rákóczi Zsibónál elvesztett, azt Bottyán visszaszerzi a Dunántúlon. Bercsényi leveléből is, amit Károlyinak nov. 22-en ír, ezt a fokozotfDünántúl felé fordulást látjuk : »Erőltetem szörnyen az Dunán tul való operatiokat : mert már Simontornyán kezdve, Pécs, Siklós s a többi mind miénk, kivágták az németjét, s az magyarja miéfík még Tatának s Esztergomnak is : már ma Tatában akart ebédelni Bottyán.«193 Ugyanaznap a fejedelemnek is részletes helyzetjèlentést küld a dunántúli dolgok állásáról : »Bottyán már Tatához gyütt, Szekeres Pécset, Siklóst, Simontornyát megvette, az németeket kivagdalta, Bezerédy Kőszegre szorította Haisztert.194 Amint Bercsényi beszámolóiból kitűnik, Bottyán következő lépése Tgta felsz abadítása volt. A tatai események időpontjára Bercsényi leveléből következtethetünk. Bercsényi ugyanis nov. 24-én már azt írja Bottyánról »ki is tegnap Tatánál volt«.19 5 Eszerint Tata november 23-án szabadult fel. Bottyán jól ismerte a tatai viszonyokat. Kapcsolatban volt a város lovas seregének vitézeivel. Ezek már a hadjárat megindítása előtt megírták Bottyánnak, hogy csak jöjjön a városhoz sereggel, ők mindannyian a kurucok mellé 190 OL. E-<zterházy P. nádor iratai 28/2859. 191 Horváth Mihály : Magyarország története Bp. 1872. VI. 416. 1. 192 Thaly K. : Gról Bercsényi család. III. к. 474. 1. 19 3 Rákóczi Tár II. к, 122—124. 1. A. R. IV. 739—741. 1. 195 U. o. 741—742. 1.
