Századok – 1952
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Dunántúl felszabadítása 1705-ben 397
408 VÄTIKONYT ÁGNES nemesség németellenes magatartását nyílt felkeléssé lobbantsa fel. A dunántú li kg«neщesßéget-tepületi-e^szigete^tségeт -szűk látóköre a határozatlanság olyan holt_vágányára juttatta, melyről a maga erejéből nem tudott letérni. Ennek a megállapításnak az alátámasztásául szolgál a duná ntúli kuruccá le tt középbirtokos nemesek helyzete is. A köznemesség legjobbjai, ftkik"felülemelkedtek az átlag kicsinyes és önző álláspontján, csatlakoztak Rákóczihoz : Balogh Ádám, Sándor László, Sándor István, Bezerédy János mint ezeres kapitányok harcoltak a kuruc seregben. Közöttük is vannak ingadozó k, pl : Niczky Sándor, 5 5 Bezerédy János, sőt Balogh ÁdámotTTs megzavarják a császári ígéretek,de eltekint ve a kezdeti ingadozá stól, többségük híven kitarto tt Rákóczi-ügye mellett. Működésük főleg 1704—1705-ben a Dunántúlra lokalizálódik. Károlyi, Forgách seregének szétverése után számos portyát tettek a Dunántúlon, közülük nem egy a Bakony és Vértes rengetegeiben szervezte a bujdosókat, gyűjtötte kuruc zászlók alá az elégedetleneket. Ezek a kuruc tisztek — bár a középnemesség soraiból kerültek ki, nem a vármegyei nemességgel fognak össze — a megyék teljesítik a császári parancsot, hajtó hadjáratot indítanak ellenük. A kuruc harcok lelkes támogatóját a jobbágyság széles tömegeiben, s a végváriakban, Dunántúl jellegzetes társadalmi rétegében találják meg. A tiszaháti job bágyok m e prrriozrliibisn JJJ^ hatott. a parasztságra, mint a tóhajdobott kő ; a kurucok támadásának híre gyors hullamokbarPeljutott az ország legtávolabbi végeire is. A tiszavidéki, alföldi, felvidéki jobbágyságot harcba szólította : fogjanak fegyvert, álljanak Rákóczi győztesen előrenyomuló kurucai közé. Azokon a területeken pedig, ahová még nem ér tek el a felszabadító csapatok, reményt ébresztettek a jobb ágyságban, fellobbantották közöttük äz el le'naltfe, a felkelésTűzet, s a kuruc-várás feszült hangulatában minden jobbágy figyelme a felkelők felé fordult. A Dunátúlon,. »az ellenség torkában« az örökös tartományok nem kivánt szomszédságában aj naraszís ár/í kétszeresen érezte az osztrák elnyomó embertelen kizsákmányolását. A Tcuruc szabadságharc a dunántúliak számára is az idegen betolakodó ellen folytatott igazságos háborút jelentette. Dunántúl jobbágysága a szabadságharc megindulásának pillanatától kezdve Rákóczi ügye mellett állott. Már a felkelés első hónapjaiban van reális lehetőség arra, hogy a »Dunán innend való ország is föl zendül és kuruczczá lészen«.56 A dддiлíjílij^ЬbágyйftgJ^örében Rákócz i e ljö ve t el ének vá rak ozá st el je s feszültsége uralkodi k. A kurucokat »mint az Istent, úgy várják az innetső félőn« — írjál? a Dunántúlról.57 Rákóczihoz is eljut a hír, hogy túl a Dunán »a köznép igen akarja« a kurucok eljövetelét.5 8 A jobbágyság kuruc hangulata félelemmel tölti el a dunántúli labanc magyarokat. »Itt a ki Ő Fölsége híve, szalad« — jelentik 1703-ban.5 9 A császár híveinek ijedtsége nem gyors pánik csupán s hogy mennyire tisztában vannak a dunántúli állapot rájuk nézve fölöttébb kedvezőtlen voltával, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, l*)gy az első zayart és ijedt kapkodás és menekülés után lázas sietséggel és alapos körültekintéssel fognak a Dunántúl megerősítéséhez. 65 SzKK. : Nádasdy Ferenc levelezése. Fol. Hung. 181. I. k. 123. 1. - 5 6 A. R. IX. k. 110—112. 1. 57 U. o. 124—125. 1. 58 SzKK. : T. Gy. Fol. Hung. 1389. XXVI. 650. 1. 68 A. R. IX. 110—112. 1.
