Századok – 1952

Szemlék - Hilton; R. H.–Pagan; H.: The english rising of 1381 (ism. Kulcsár Zsuzsanna) 281

282 l SZEMLE kb. egy évszázaddal később vált általánossá a pénzjáradék, mint az északi és nyugati vidékeken. Ez a magyarázat azonban csak részben oldja meg a problémát. Általában ugyanis a pénzjáradék éppen a legfejlettebb vidékeken található meg a legkorábban. így tehát az angol marxista történészekre még nagy feladat vár ; a tények feltárása és marxista elemzése alapján kell megvilágítaniok annak okait, hogy miért a fejlődésben eléggé elmaradott északi és nyugati vidékeken jelenik meg először a commutatio. A parasztság kizsákmányolása az árutermelés fejlődésével mindenütt fokozódott. Ezzel kapcsolatban minden országban növekedett a parasztság ellenállása. Hilton részletesen tárgyalja a paraszti ellenállás különböző formáit. Ezek között elsősorban rámutat arra a számos perre, amelyet egyes parasztok vagy egész falvak indítottak földesuruk ellen, hogy megakadályozzák régebbi szolgáltatásaik emelését vagy pedig bebizonyítsák szabad eredetüket. Á paraszti ellenállás másik formája, a városba szökés szintén igen nagyjelentőségű volt Angliában.-Gyakori volt a szolgáltatások megtagadása is. Hilton számos példával bizonyítja, hogy milyen sokszor tagadták meg mind egyes parasztok, mind pedig egész falvak a földesúrnak járó termény- és robotszolgáltatásokat. A paraszti ellenállás XIV. századi fokozódásával kapcsolatban a szerző rámutat arra, hogy az egyes nagybirtokos már nem eléggé erős a leigázottak fékentartására é's így egyre gyakrabban fordul segítségért a központi hatalomhoz. A király hivatalnokai mind nagyobb befolyást nyernek az egyes birtokosok területén. Hilton itt világosan megmutatja a központi hatalom erősödése ós a paraszti ellenállás fokozódása közötti összefüggést, noha talán nem eléggé hangsúlyozza, hogy e jelenségek alapvető oka a termelőmódban lassanként végbemenő változás. Mikor a paraszti ellenállás legmagasabb formájáról, a paraszti felkelésről ír a szerző, újra nyomatékosan rámutat a központosításnak az ellenállással való szoros összefüggésére s arra, hogy a központosított monarchia főfeladata a dolgozó osztályok fókentartása. A XIV. századi angol gazdaság és társadalom rajzánál Hilton kitér a pestis következményeinek tárgyalására. Nem esik abba a hibába, hogy túlbecsülje a járvány hatását, de igen helyesen megmutatja a nagyarányú népességcsökkenés következményeit. Ezzel kapcsolatban beszél a XIV. és XV. században Angliában mutatkozó gazdasági hanyatlásról. Valóban helyes a népesség nagyarányú pusztulásával összefüggően bizonyos átmeneti visszaesésről említést tenni, de véleményünk szerint nem helyes a XIV. és XV. századi Angliában nagymérvű hanyatlásról beszélni. Úgy érezzük, hogy a szerző bizonyos mértókig lebecsüli mindazt az újat, amelyet e két évszázadban Angliában látunk. Noha megemlíti a termőterület növekedését, erdők irtását ós mocsarak lecsapolását, ezeknek nem tulajdonít nagyobb jelentőséget, ami szerintünk nem helyes álláspont. Nem értünk egyet azzal a felfogásával sem, hogy a termőterület jelentős megnövelését elsősorban a földesurak és nem a dolgozó nép kezdeményezésének tulajdonítja ; kétségtelen, hogy egész Európában az erdőirtás, mocsárlecsapolás, puszta területek művelés alá vonása a parasztság kezdeményezéséből történt. Amint nem szentel nagy figyelmet a szerző a termőterület megnövekedésének, ugyanígy nem hangsúlyozza kellő nyomatékkal a juhtenyésztés óriási jelentőségét Anglia történetében, noha foglalkozik ezzel a kérdéssel. Véleményünk szerint a városok szerepét és fontosságát sem eléggé domborítja ki és nem szentel kellő figyelmet a városon belül a plebejus elemeknek. Nem hangsúlyozza, hogy éppen a városok fejlődése és a városi lakossággal való kapcsolatok teszik a paraszti ellenállást egész Európában a XIV. századtól minőségileg magasabbrendűvé. A pestis utáni helyzet ábrázolásánál ismerteti a mű az 1349-es Statute of Labourersnak nevezett törvényt. Ez a rendelet arra kenyszerített minden embert, akinek nem volt kellő terjedelmű birtoka, hogy a földbirtokosok által meghatározott, igen alacsony bérért dolgozzék. Hilton helyesén mutat rá arra, hogy e törvény főleg a legbefolyásosabb nagybirtokosoknak hajtott hasznot. Ezek ugyanis fel tudták használni a közigazgatás egész apparátusát arra, hogy a rendelet értelmében birtokaikat olcsó munkaerővel lássák el. Ugyanakkor a munkáskezek korlátozott száma következtében a kisebb'birtokosok és gazdag parasztok igen kevés, vagy semilyen munkaerőhöz nem jutottak, így kiéleződtek a nagy- és kisbirtokosok közötti ellentétek és a gazdag parasztság elégedetlensége is újabb tápot nyert. Ezzel kapcsolatban a szerző felsorolja a jómódú parasztság egyéb sérelmeit is, s kifejti, hogy ez a réteg éppoly forradalmi volt, mint a Statute of Labourers által sújtott földnélküli, vagy kis földbirtokkal rendelkező parasztok. Anélkül, hogy tagadnók, hogy a gazdag parasztság ebben az időben valóban mélyen elégedetlen volt a fennálló társadalmi renddel és részt is vett az 1381-es felkelésben, rá kell mutatnunk, hogy forradalmisága semmiképpen sem azonos értékű a szegényparasztokéval és a városi plebejus elemekével. Erre maga a Wat Tyler-mozgalom is bizonyítékot nyújt.