Századok – 1952
Szemlék - Arató Endre: A szlovák munkásmozgalom története M. Gosiorovsky munkáiban 273
278 l SZEMLE A Magyar és Szlovák Tanácsköztársaságok leverése után a szociáldemokrata jobboldal árulása egyre nyilvánvalóbbá vált. Az 1920-as áprilisi választásokon Szlovákiában a legtöbb szavazatot a Szociáldemokrata Párt kapta, amelynek jobboldala a választásokon demagóg jelszavakkal (kulcsiparok államosítása, földbirtokreform stb.) lépett fel. A tömegek, amikor a választások után látták, hogy az ígéretekből nem lesz semmi, mindinkább a már szervezkedő baloldal köré tömörültek. A szociáldemokrata szervezetek jó része a III. Internacionálé mellé állt. így az 1920 szept. 5-i Ifjúmunkás Kongresszus, amelyen Viliam Siroky elvtárs is résztvetk, kimondta a szlovák Ifjúmunkás Szövetség megalakulását és csatlakozott a Kommunista Internacionálóhoz. Ilyen előzmények után a szlovák szociáldemokrata szervezetek 1920 szept. 19-i kongresszusán (e kongresszust a jobboldal el akarta halasztani várható veresége miatt) a delegátusok többsége, 128 delegátus közül 117 a Kommunista Internacionálé mellé állt. Iván Dérernek, a burzsoázia ügynökének vezetésével a szociáldemokrata jobboldal 11 delegátusa külön kongresszust tartott. így a szlovákiai szociáldemokrata szervezetekben megtörtént a pártszakadás. Ezekben a harcokban folytatódott a Csehszlovák Köztársaság területén a szlovák és magyar munkások proletárnemzetköziségén alapuló harcos együttműködése. A szociáldemokrata baloldal keretében szlovákok, magyarok, németek ogyütt küzdöttek az áruló szociáldemokraták ellen. A pártszakadás országos viszonylatban szeptember 29-én következett be Prágában, a jobboldali szociáldemokraták aljas provokációja és árulása következtében. Közben a burzsoázia mindent megtett a munkásság mozgalmának a letörésére. Bevezette a cenzúrát, üldözte a munkásosztály forradalmi vezetőit. 1920 december 9-én csendőrök szállták meg és adták át a prágai »Népházat« (Lidovy dúm) — amelyben a szociáldemokrata baloldal központja és a pártsajtónak, a »Rude Právo«-nak nyomdája volt — a szociáldemokrata jobboldalnak. A szociáldemokrata baloldal a kormánynak erre a lépésére általános sztrájkkal felelt. A Csehszlovák Köztársaságban kb. egymillió munkás sztrájkolt. Nagy sztrájkok voltak Szlovákiában is. A szlovák munkásosztály most is megmutatta forradalmi erejét. Yrútky-n a sztrájkolok elfoglalták a postát és a vasútállomást. Gelnicán pedig megszállták a járási hivatalt, kiszabadították a fogházból a politikai foglyokat, lefegyverezték a csendőröket. A munkásmozgalomnak ezt a hatalmas fellángolását, amely e forradalmi fellendülésben a munkásosztály utolsó kísérlete volt, hogy a fejlődóst a szocializmus irányába terelje, a burzsoázia erőszakszervei leverték. Az 1920-as decemberi sztrájkok vereségeinek főoka az volt, hogy a szociáldemokrata baloldal nem állott a munkásmozgalom élén, nem vezette a munkásosztály hatalmas megmozdulásait, nem látta a forradalmi párt megalapításának szükségességét. A vereség másik oka, hogy a szociáldemokrata baloldal sem értette meg a parasztkórdós jelentőségét. Mindez még a II. Internacionálé szociáldemokrata frakcióinak volt az öröksége. A szlovák munkásosztály a vereségből azt a tanulságot vonta le, hogy meg kell alakítani az újtípusú, forradalmi munkáspártot. így került sor 1921 jan. 16—17-én a szlovák marxista baloldal lubochnai kongresszusára. Bár a kongresszust erőszakkal feloszlatta a hatóság, mégis az folytatta tanácskozását Ruzomberokban, és magáévá tette a Kommunista Internacionálé 21 pontját. A kongresszus által elfogadott határozati javaslat így kezdődik : »Szlovákia és Kárpátukrajna proletariátusának 1921 január 16-án tartott kongresszusa teljoscn egyetért alll. Internacionálé alapelveivel, és Szlovákia és Kárpátukrajna szervezett proletariátusának nevében kinyilatkoztatja, hogy legfontosabb kívánságának ós kötelességének tartja, hogy az egész világ proletariátusának oldalára álljon, azoknak az oldalára, akik a III. Internacionáléba tömörültek.«13 Az 1921 május 14—16-i kongresszus kimondta a Csehszlovák Kommunista Párt megalakulását. így jött létre a cseh és szlovák munkásosztály egységes pártja, az a párt, amely a cseh és szlovák nemzetet kiszabadította az elnyomás bilincseiből ós a szocializmus szóles útjára vezette. Az 1921-ben megalakult Kommunista Párt nem volt még marxista-leninista, újtípusú párt, mint a mai. Hosszú, kemény harcokat kellett folytatnia a burzsoázia pártba furakodott ügynöksége ellen, míg létre nem jött a Bolsevik Párthoz hasonló harcos, forradalmi párt : a Csehszlovák Kommunista Párt (CsKP). Ennek a pártnak a kikovácsolásában Sztálin elvtárs mellett, nagy érdemeket szerzett Klement Gottwald elvtárs a Csehszlovák Kommunista Párt elnöke.14 A burzsoázia pártba furakodott 13 U, o. 139. o. 14 Sztálin elvtárs a CsKP újtípusú párttá alakításában igen nagy segítséget nyújtott a csehszlovák elvtársaknak. V. ö. ezzel kapcsolatban Sztálin : A Csehszlovák Kommunista Pártról. Beszéd a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának Csehszlovák bizottságában. 1925 márc. 30. Sztálin művei, VII. k., 61—71. o.
