Századok – 1952

Szemlék - Az 1905—1907 évi forradalom Oroszország nemzetiségi vidékein (ism. Perényi József) 271

РЕВОЛЮЦИЯ 1905 — 1907 ГОДОВ В НАЦИОНАЛЬНЫХ РАЙОНАХ РОССИИ (Az 1905—1907 évi forradalom Oroszország nemzetiségi vidékein) \(Szerk.: A.M. Pankratova és A. L. Szidorova, Goszpolitizdat, 1949. 811 1.) A szovjet történetírás igen sokat foglalkozott az 1905—1907 évi forradalommal, s bár a nagy összefoglaló munka még hiányzik, mégis elmondhatjuk, hogy tisztán látjuk a problémákat. Lenin és Sztálin zseniális munkái kimerítően megvilágították az orosz polgári-demokratikus forradalom feladatait, mélyrehatóan elemezték menetét ós megmutatták azokat az okokat, amelyek a forradalom vereségéhez vezettek. Ugyanakkor levonták a tanulságokat is, s a nyert tapasztalatok alapján fejlesztették tovább azt a stratégiát ós taktikát, amely 1917-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméhez vezetett. A szovjet történészek által az utóbbi évtizedekben napvilágra hozott új anyag teljes mértékig alátámasztja Lenin és Sztálin elméleti síkon mozgó megállapításait, s bizonyít ja, hogy a Bolsevik Párt azok gyakorlati keresztülvitelével érte el világtörténeti jelentőségű győzelmeit. A szovjet történészek figyelmüket a legújabb időkig a centrumra, a munkásmozgalmak központjaira, Pótervárra és Moszkvára, valamint a legélénkebb parasztmozgalmakat felmutaló területekre, azaz orosz ti rminussal élve a »központi területre« irányították. Homályban maradtak a »perifóriák«, Ukrajna, a Kaukázus, Közép-Ázsia és Szibéria munkásainak ós parasztjainak mozgalmai. Ezeket igyekszik megvilágítani most az ismertetett munka, armdy ebben a minőségben egyedül áll a szovjet történeti irodalomban. Természetesen első kísérletről van szó, az aránylag kisterjedelmű cikkek nem ölelhetik fel az 1905—1907 évi forradalom teljes problematikáját a nemzetiségi vidékeken. Kiindulópontnak tekinthetjük 'azonban, alapvetésnek, melyet sok részlettanulmány fog követni, hogy azután egy bizonyos idő múltán létrejöjjön az a nagy szintetikus munka, amely az első orosz polgári-demokratikus forradalmat teljes kiterjedésében, az általános törvényszerűségek és a helyi sajátságok ós eltérések szintetikus egységében fogja bemutatni. A könyv 15 tanulmányt tartalmaz, átfogja Oroszország hatalmas nemzetiségű területeit (Finnország és .Moldávia hiányzik). Valamennyi tanulmány egységes tervre épül : kezdi a terület társadalmi-gazdasági viszonyainak elemzésével, majd rátér a forradalom előtti tömegmozgalmak vizsgálatára ós végül a forradalom menetének ismertetésére. . . Valamennyi tanulmányból kiderül, hogy a forradalom főproblémája a földkérdés, amint azt Lenin megállapította. Részletes statisztikai adatok bizonyítják, hogy a föld hatalmas többsége a földesurak kezén van, a parasztságot mindenütt a »földéhség« kínozza. Fokozza a bajokat a földbirtokok gyors kapitalizálása, amely azonban, helyenként különböző mértékben, erősen beleütközik a haldokló feudális világ maradványaiba. A falu differenciálódása is gyors ütemben halad, de más a tempó Ukrajnában és más Kazahsztánban. Ugyanez vonatkozik az ipar kialakulására is. Míg Ukrajnában az orosz tőke és az egyre gyorsabban behatoló idegen imperialista tőke a századelej i gazdasági válság idején egyre inkább monopolformákat vesz fel, addig ez a folyamat Közép-Ázsiában például alig észrevehető, de a tendencia ugyanaz. Ennek megfelelően a proletáriátus kialakulása is fázisos eltolódásokat mutat és ez magyarázza a forradalom intenzitásában mutatkozó különbségeket az egyes területeken. A szakirodalomban néha olyan nézeteket találunk, mintha a forradalom ügye egyedül az orosz proletariátus és parasztság ügye lett volna. Ezt állították a burzsoá írók, akik ebben csak az egykorú burzsoázia nézeteit adták vissza. Ezek voltak ugyanis azok a jelszavak, amelyekkel a nemzetiségi, polgárság saját proletáriátusát és paraszt-